EUR: 319,66 Ft
CHF: 277,06 Ft
2018. május 27., vasárnap
Hella

Egyéb XX.kerület

20 év után tovább lép a világjáró zenetanár

Horváth Kornél tizennégy éves kora óta él Pesterzsébeten. Nagyapja száz évvel ezelőtt még a verklit tekerte, Kornél pedig a világot bejárva is a Soroksári út közelségére vágyott. Közel húsz évet tanított a helyi zeneiskolában. A tanév végén távozó díszpolgárt kérdezte a Lokál.

Magyar Festők Társasága "Kisvárosi Anzix" c. kiállítás a Gaál Imre Galériában Horváth Kornél zongoraművész ( Fotó: Sáfár Tibor )

Horváth Kornél zongoraművész ma már inkább csak oktat
( Fotó: Sáfár Tibor )

– Honnan származik a zene iránti szeretete?


– Nagyapám az 1800-as években született, ő még verklis volt, édesapám pedig már hat hangszeren játszott és tanított, bejárta a világot muzsikusként. Ebbe születtünk bele bátyámmal. Bárzongorista akartam lenne gyerekfejjel, ami aztán meg is valósult, játszottam zenekarban, szólóban, hajón, szállodában szinte minden létező formában. Én is eljutottam néhány helyre, Svájcban, Hollandiában, Marokkóban és Madeirán is dolgoztam. De hiányzott a Soroksári út közelsége, csak pár évig bírtam, inkább hazajöttem. Az utóbbi közel húsz évben a Lajtha László Alapfokú Művészeti Iskolában tanítottam. Hosszú idő után most nyáron hagyom el az intézményt, ősztől Dunaharasztiban oktatok.

 

– Sokat gyakorol egy fellépés előtt?


– A tanítás miatt már csak alkalmanként ülök ki nagyközönség elé. De igen, sokat. Muszáj is, annyira tudni kell egy darabot, hogy mikor eljön a pillanat, mikor teljesíteni kell, topon kell legyek. Nemrég a Gaál Imre Galériában léptem fel egy kiállításmegnyitón, de ez egyre ritkább, általában másokat kísérek vagy tanítok.

 

– Valaki továbbviszi a zenei vonalat a családban?

– Bár nagyon tehetséges három fiam van, úgy tűnik ők nem ezen a vonalon képzelik el a jövőt. Lehet, azért, mert gyerekkorukban erőltettük a zenélést. Nekik más az életcéljuk, nekem viszont ez a mániám. Otthon is van egy ”zeneszoba”, ahova azonnal megyek gyakorolni, ha hazaértem. Épp hogy befér egy zongora, de az az én ministúdióm.

Kapcsolódó Cikkek