2017. december 18., hétfő
Auguszta

Budapest

A kockák el vannak vetve?

2epulet (12) Fotó: Szeidl Marian

Ha nem bontják le, előbb-utóbb a rozsda eszi meg. Fotók: Szeidl Marian

Azt mesélte Makovecz Imre egyszer kellemes borozgatás közben Kecske utcai szellemi műhelyében, hogy Kós Károly állva halt meg. Nem tudom, de a kép az szép. S most itt baktatok a Kós Károly

sétányon meditálva a Liget jövőjéről. Mert a jelene az betyárdurva. A volt Hungexpo területe a rothadás csimborasszója. Állok, borzadok és fülemben zakatolnak a mondatok, hogy így-úgy mekkora baromság ez az egész Liget-projekt, meg az „ősplatánok” kivágása, meg hogy ez is csak egy biznisz.


Az. Biznisz. A magyar polgárok (fővárosiak, terézvárosiak, erzsébetvárosiak, zuglóiak, hegyvidékiek, pilisszentivániak, szegediek, győriek et cetera) biznisze. Csak nem pénzben, hanem értékben. Például a koszos-rozsdás vasak helyén megnövelt zöldfelületben. Például kulturált futópályában. Sportlehetőségekben. Helyrehozott csónakázó tóban. Kulturált éttermekben. És, bizony, bármilyen

szörnyű is a 21. századi ájpodvilágban erről beszélni – világszintű kultúrában. Mert azért az nem igazán ütötte át a szidalmazó-károgók ingerküszöbét, hogy korunk építészetének egyik Kós Károlya


tervezi a Magyar Zene Házát. Elmondása szerint a magyar kulturális gyökerekre alapozva, hagyatkozva, azokat megismerve és tisztelve. Vagy az Új Nemzeti Galéria–Ludwig Múzeum tervezésére meghívott 6 kiemelkedő nemzetközi építésziroda sem fitymálta le a projektet.

2epulet (21) Fotó: Szeidl Marian

Ez biztosan senkinek sem fog hiányozni a ligetből

2epulet (14) Fotó: Szeidl Marian

Ennek már rég nem kellene a Városligetet csúfítania

Ez is olyan magyaros. 25 évig (egy emberöltő, emberek!) hozzá sem szagolt senki a Városligethez. A most legharcosabban ellenzők ez idő alatt speciel – formálisan és informálisan – vezették

Budapestet. De nekik jó volt a dzsuva, a beton PeCsa, a zsibvásár és bolhapiac, a kutyaszaros rét, ahova az ember csak fertőtlenítő kendővel vitte ki a gyerekét… Most, hogy lesz valami, akkor előjön a jól ismert „az is baj, ha van rajta sapka, meg az is, ha nincs” metódus.

Körbenézek még egyszer, és egyre határozottabban üzenem a kormánynak meg a projekt vezetőinek: ne törődjenek a sapkával. Húzzanak bukósisakot és csinálják. Mert a kocka el van vetve. És ha esetleg egy-két kockaépület is el lesz vetve? Sebaj. Vagy még több lesz a zöld, vagy más, érdekesebb épület kerül a helyére.

Baj lenne? Nem hiszem. És Kós Károly is örülne. Akár állva halt meg, akár nem…

Sétáló Botond

Kapcsolódó Cikkek