2017. december 14., csütörtök
Szilárda

Külföld

A srebrenicai mészárlás 20 éve történt

Húsz éve, 1995. július 11-én és a következő napokban követték el a modernkori európai történelem egyik legsúlyosabb vérengzését: a boszniai polgárháborúban a szerb erők Srebrenica városának környékén több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút mészároltak le.

Jugoszlávia az 1980-as évek második felétől egyre súlyosabb válságba süllyedt, s az országot végül szétfeszítették a gazdasági, politikai és legfőképpen az etnikai ellentétek. 1991 nyarán Horvátország és Szlovénia kikiáltotta függetlenségét, példájukat 1992. március 1-jén követte Bosznia-Hercegovina. A köztársaságon belüli szerb, horvát és bosnyák közösség konfliktusai miatt egy hónappal később véres polgárháború tört ki, amely csak 1995-ben ért véget. A harcok során mintegy 100 ezer ember vesztette életét, s közel kétmillió kényszerült elhagyni otthonát. A küzdelem egyik legtragikusabb fejezete Srebrenicához kötődik. A boszniai szerb enklávéba ékelődött, túlnyomórészt muszlimok lakta városkában elkövetett vérengzés a nemzetiségi ellentétek, a háborús szenvedések jelképévé vált, s ma is heves reakciókat vált ki a szerbekben és a bosnyákokban.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1993. április 16-i határozatában öt másik boszniai várossal együtt védett övezetté nyilvánította Srebrenicát, amely ettől kezdve a világszervezet holland békefenntartóinak védelme alatt állt. A könnyűfegyverzettel ellátott pár száz holland katona azonban nem volt képes ellenállni a jól felfegyverzett, Ratko Mladic tábornok vezette szerb erők támadásának, s 1995. július 11-én átadta nekik a menekültekkel zsúfolt települést. (Egy holland bíróság 2013-ban kártérítésre kötelezte Hollandiát, mert a békefenntartók nem védték meg a muszlim férfiakat.) Az alku része volt, hogy a civilek sértetlenül távozhatnak, szállításukra buszokat rendeltek. A szerbek a városon kívüli ellenőrző pontokon – a békefenntartók szeme láttára – leszállították és elhurcolták a férfiakat és a fiúkat, akiket a következő napokban brutálisan lemészároltak. A nőket, gyerekeket és időseket, több ezer embert a bosnyákok által ellenőrzött területek felé indították. Később a hágai Nemzetközi Törvényszék előtti perben a várost elfoglaló dandár két parancsnoka azt vallotta, hogy a kivégzéseket előre eltervezték, a cél az volt, hogy egyetlen muszlim se maradjon a városban.


A napokig tartó vérengzést követően a holttesteket tömegsírba temették. Később a nyomok eltüntetése érdekében földgyalukkal kihantolták és újabb tömegsírokba rejtették a maradványokat. A város környékén napjainkig több mint 50 tömegsírt tártak fel, s még mindig bukkannak újabbakra. Az exhumálások során előfordul, hogy egy áldozat földi maradványai több helyről kerülnek elő, eltemetni csak akkor engedik őket a hatóságok, ha a holttest legalább kétharmad részét fellelik.

A történteket a délszláv háborúkban elkövetett háborús bűnök kivizsgálására létrehozott hágai Nemzetközi Törvényszék 2004-ben, az ENSZ Nemzetközi Bírósága pedig 2007-ben népirtásnak minősítette. A fő felelősként megnevezett Ratko Mladic hadseregparancsnok és Radovan Karadzic akkori boszniai szerb elnök ellen – akik évekig bujkáltak, de végül elfogták és kiadták őket Hágának – háborús bűncselekmények és népirtás miatt vádat emeltek. A bíróságon eljárás folyt a vérengzés más, közvetlen résztvevőivel szemben is.


A boszniai szerb hatóságok mindmáig tagadják a népirtás tényét, sokáig azt állították, hogy a város bevételekor legfeljebb kétezer bosnyák esett el, s mindannyian katonák voltak. A szerb közvélemény ma is úgy tartja, hogy a srebrenicai mészárlás egyfajta bosszú volt a boszniai muszlimok által a szerbekkel szemben elkövetett kegyetlenségekre, a boszniai szerb kormány szerint az 1992-95 közötti háborúban a muszlimok 3260 Srebrenica környéki szerb civilt és katonát öltek meg. Róluk ugyancsak július elején emlékeznek meg minden évben Srebrenicában.

Kilenc évvel a történtek után, 2004 júniusában ismerte be első ízben a boszniai szerb kormány, hogy mészárlás történt, melyet Dragan Cavic akkori boszniai szerb elnök a szerb történelem “fekete fejezetének” nevezett. A tragédia tizedik és tizenötödik évfordulóján Boris Tadic szerb elnök a megbékélés szándékával részt vett a srebrenicai megemlékezéseken, és bocsánatot kért mindenkitől a szerbiai polgárok nevében elkövetett bűntettekért. Tomislav Nikolic szerb elnök 2013-ban ugyancsak bocsánatot kért a Srebrenicában történtekért, de kijelentette, hogy a bűncselekményeket “a szerbek nevében egyes konkrét személyek követték el”. 2015 júniusában hasonló kijelentést tett Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök is.

2009. január 15-én az Európai Parlament Strasbourgban megszavazta, hogy július 11-e legyen a Srebrenicában legyilkolt áldozatok európai emléknapja. Július 11-ét Bosznia-Hercegovina főleg bosnyákok és horvátok lakta országrésze, a Bosznia-hercegovinai Föderáció vezetése 2014-ben gyásznappá nyilvánította. Ezen a napon immár két évtizede megemlékeznek az áldozatokról a várostól néhány kilométerre északra, Potocari falunál emelt központi emlékhelynél. A mészárlásnak eddig több mint hatezer áldozatát helyezték itt örök nyugalomra, de még mindig folyik a kutatás: a hivatalosan ismert 8373 áldozat közül többek földi maradványait máig nem találták meg.

A huszadik évforduló alkalmából szervezett idei gyászszertartáson és megemlékezésen a szervezők a világ minden tájáról mintegy 50 ezer vendéget várnak, köztük 85 külföldi delegációt. Július 8-án ezrek részvételével békemenet indult a Tuzla melletti Nezuk faluból, hogy július 11-ig azt az utat járja végig ellenkező irányban, amelyet a Srebrenicából Tuzlába menekülők tettek meg két évtizede.

Kapcsolódó Cikkek

  • Leves miatt bukott le egy gyilkos

    Leves miatt bukott le egy gyilkos

    Levesválasztása buktatott le egy gyilkost Indiában: a bűntett elkövetője ugyanis, aki ellopta áldozata személyazonosságát, vegetáriánus ételt kért egy kórházban.

  • Berlin sem osztja Tusk kvótaügyi véleményét

    Berlin sem osztja Tusk kvótaügyi véleményét

    A német kormány nem osztja az Európai Tanács elnökének, Donald Tusknak azt a véleményét, miszerint a menekültek európai uniós tagországok közötti elosztását szolgáló kvótarendszer nem érte el a célját, és a jövőben a tagállamok teljes egyetértésével kell dönteni az ügyben – mondta szerdán Berlinben egy német kormányzati forrás.