2017. december 13., szerda
Luca, Otília

Egyéb IX.kerület

Emlékezni és emlékeztetni

Günter Demnig német képzőművész 25 éve járja a világot és ún. botlatóköveket helyez el olyan házak elé, melyek az utolsó ismert tartózkodási helye volt a holokauszt áldozatainak. Múlt héten, Kohner Ida emlékére, a Ráday utca 8. elé is került egy.

német képzőművész járja a várost, és botlatóköveket helyeznek ki olyan házak elé, ahonnan a nácik elhurcoltak valakit.

Fotók:Keresztesi Balázs

– Nagyon örülök, hogy ez létrejöhetett. Olyan érzés, mintha most temetnénk el a nagymamámat, hiszen csak annyit tudtunk, hogy ebben a házban látták utoljára, utána eltűnt – magyarázta Bandl Mária és Bandl Andrea. – Kicsik voltunk, mikor édesanyánk elhunyt, ezért nekünk ezekről a dolgokról soha nem is meséltek részletesen. A nagypapáról tudtuk, hogy Auschwitzban halt meg, és a képeivel tele volt a fal, hiszen ő volt Farkas István festőművész. De csak annyi szó volt róluk, mint minden családban.


német képzőművész járja a várost, és botlatóköveket helyeznek ki olyan házak elé, ahonnan a nácik elhurcoltak valakit.

Kohner Ida unokái és egyik dédunokája

A projekt keretében a járdába betonkockákat raknak be, amelyeknek tetején réztáblán örökítik meg az elhurcoltak nevét, lakhelyét és foglalkozását, helyenként a deportáltak meggyilkolásának helyszínét is. – Nekünk ez elsősorban személyes ügy, a nagymamánkról szól, aki ugyanúgy megérdemelné, hogy legyen egy sírhelye, mint bárki másnak. De ez emlékezés mellett az emlékeztetés is fontos, hogy soha ne felejtsük: ilyen gonoszságnak soha többé nem szabad megtörténnie a világban!

A botlatókövet az áldozat utolsó – még szabad akaratából választott – lakhelyének bejárata előtt illesztik a járdába. – 19 országban 53 ezer követ helyeztem el eddig. Időről-időre egyre jobb érzés, mert egyre több rokon, hozzátartozó jön el az eseményre – magyarázta lapunknak Günter Demnig. – Először mindig szomorúság van, de a végére mindenki örül és hálás, hogy most már van egy hely, ahol emlékezni tudnak. Az elhurcoltaknak, a koncentrációs táborokban elhunytaknak nincs sírja. Természetesen ez sem az, de az emlékezésre megfelelő. Nehéz, amivel foglalkozom, de szeretem. Jó érzés, hogy az egész világnak jelent valamit, amit csinálok. Ezt lélek nélkül nem lehet, és számomra ez művészet is.


Demnig reméli, hogy a kövek hatására a járókelők is elgondolkodnak, és ezek az apró jelzések a járdákon segítenek, hogy a Holokauszthoz hasonló esemény soha többet ne történhessen meg.

német képzőművész járja a várost, és botlatóköveket helyeznek ki olyan házak elé, ahonnan a nácik elhurcoltak valakit.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek