2017. november 25., szombat
Katalin

Belföld

Pro és kontra – Tényleges életfogytiglan

„Az életfogytiglan kegyetlenebb büntetési forma, mint a halálbüntetés, mert a kilátástalanság torz embert szül.”

Boross Péter, volt magyar miniszterelnök

„Egyes emberek olyan szörnyűséges bűncselekményeket követtek el, amelyekért börtönbe kell küldeni őket, és az életfogytiglannak életfogytiglant kell jelentenie.”

David Cameron, brit miniszterelnök

OrbanBalazsMagyarországnak van egy komoly büntetőpolitikai vitája európai bírói fórumokkal, amely a halálbüntetés csupán néhány hétre fellángolt ügye helyett valószínűleg sokáig foglalkoztathat még minket. Ez a vita a magyar alkotmányos hagyományok részének tekinthető tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről (TÉSZ) szól.

Az európai országok erősen megosztottak abban – a halálbüntetés következetes elutasítása mellett –, hogy a legsúlyosabb bűncselekményeket elkövetőkkel szemben mekkora maximális szabadságvesztést engednek kiszabni. Számos európai nemzet, közte hazánk is, ismeri az életfogytig tartó szabadságvesztést. A magyar jogrend nem ezért tartozik a kivételek közé, hanem azért, mert lehetővé teszi, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést úgy szabják ki, hogy annak felülvizsgálatára egyáltalán ne kerülhessen sor. Barátságosnak hangzó rövidítéssel ezt hívjuk TÉSZ-nek. A strasbourgi emberi jogi bíróság szerint a TÉSZ a kínzás és az embertelen bánásmód tilalmába ütközik, mert elveszi az elítélttől a reményt a szabadulásra.


  • 2015 év elején 18062 fogvatartott, ebből 51 a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel érintett (beleértve a nem jogerős ítéleteket is)
  • 2015 júniusában 39 jogerősen tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt személy.
  • 2002 és 2015 márciusa között 13533 kegyelmet kérő személyből 267 kapott kegyelmet (1,97 százalék).
  • A 2014-ben 753 kegyelmet kérő személyből 4 kapott kegyelmet.

Eszerint a logika szerint nem kötelező ugyan a halála előtt még szabadon bocsátani az elítéltet, de mindenképpen meg kell vizsgálni, hogy ennek lehetősége fennáll-e. A magyar kormány álláspontja az, hogy a reményt a köztársasági elnök kegyelmi jogköre biztosítja, hiszen tulajdonképpen saját és az igazságügyért felelős miniszter véleménye alapján bármikor bárkinek megkegyelmezhet. Így tehát a remény minden elítélt számára biztosított, nem szükséges változtatni a TÉSZ-en.

Annak eldöntésén túl, hogy melyik megközelítés a „helyes”, a konkrét ügy jelentősége sokkal komolyabb. Egy újabb kérdés, ahol az alkotmányos hagyományaink és az európai jogrend egységesítésére irányuló törekvések egymással konfrontálódnak, komolyan meghatározva politikusaink döntési szabadságát. Egy újabb példa arra, hogy a nemzetközi/európai ügyek nem külügyek többé, hanem a legkomolyabb belügyek, mindennapjaink alkotóelemei. Örömmel látom, hogy a korábbi évek lemaradása után kezdjük ennek jelentőségét egyre tisztábban látni!


Orbán Balázs

kutatási igazgató

Századvég Alapítvány

Kapcsolódó Cikkek