2017. december 16., szombat
Etelka, Aletta

Életmód

„Segítség! Anyu bejelölt Facebookon!”

facebook-695108Ezt írta volna ki legszívesebben a 11 éves fiam, amikor – „…de anyu, már mindenki fönn van a fészen!” – végre megalkotta saját, külön bejáratú profilját. Amit anya is láthatott. Merthogy bejelöltem.

Csak egy ártalmatlan kattintás, gondoltam én, hisz mégsem járja, hogy ne legyek a saját gyerekeim ismerőse. Hogy ezek után mindenki mindent lát, és ebből még mekkora bonyodalmak lesznek, nem is sejtettem. Továbbra is büszkén posztoltam a képeket az én legszebb, legokosabb gyerekeimről, és persze én lepődtem meg a legjobban, amikor a 13 éves lányom rámcsetelt: „Anya, ez a kép nagyon ciki rólam, szedd le, vagy lécci legalább ne jelölj be rajta…” Ja tényleg, látják – kaptam észbe. És persze láttam én is. A helyesírási hibákat, a barátaikkal közös szelfiket, a játékokat, és azokat a nagyon hasznos alkalmazásokat is, amelyekből például megtudhattam, hogy ha állat lenne, a kisfiam szamár lenne. Amikor a sokat emlegetett kislány végre bejelölte, nem bírtam magammal és rákérdeztem: „Ő az, aki…?” Mire ő rávágta: „Hát az embernek már egy kis magánélete sem lehet?” Amikor aztán az osztálytársak is kezdtek bejelölni, és néhány félreértelmezett posztomat széttrollkodták, rájöttem, hogy nem csak nekik kell ügyelni arra, mit osztanak meg – miattam -, hanem bizony nekem is oda kell figyelnem rá, hogy tizenévesek is olvassák a bejegyzéseimet. Ja, és azóta csak félszemmel figyelem a posztjaikat. De persze egy anya fél szemmel is mindent lát…


Kapcsolódó Cikkek