2017. december 13., szerda
Luca, Otília

Életmód

Az ősembernek is volt fájdalomcsillapítója

, Image: 52816203, License: Royalty-free, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Corbis

Már az ősember is meg akart szabadulni tőle (Fotó:Profimedia – RedDot)

A fizikai fájdalom csillapításának igénye egyidős az emberiséggel. Már az ősember tisztában volt vele, hogy ha megsebesül, akkor az fájdalommal jár.

Az ezzel kapcsolatos legrégebbi írásos feljegyzések az ékírásos babiloni agyagtáblák és az egyiptomi hieroglifák. A „semmiből érkező” fájdalommal, amikor nem volt egy nyilvánvaló külső jel, sokáig nem tudtak mit kezdeni, isteneik büntetését, vagy a gonosz ártó szándékát látták benne.


Ilyenkor a varázslók és a sámánok erejében bíztak, akik kultikus szertartásokkal, mágikus eszközök alkalmazásával igyekeztek az ártó szellemeket, démonokat a beteg szervezetéből kiűzni. Ezek a “kezelések” egyébként olykor valóban eredményre vezettek. Ennek több oka lehet: egyrészt létrejöhetett a spontán javulás, másrészt a szertartás kellékei, vagyis a növényi és ásványi anyagokból készült főzetek, valamint a masszázskezelések mellett, a mára már megismert placebo hatás is működésbe lépett. Tény, hogy a varázslóktól többnyire a fájdalom enyhítését remélték és a gyógyulással azonosították a fájdalom elmúlását.

Felfedezték az atropint


A tudatos fájdalom csillapítás első írásos nyomaira egy babiloni ékírás sorai közt bukkantak, amely időszámításunk előtt 2250 körül keletkezett. Az egyiptomi papiruszokon már több fejezet szól a fájdalmakról és azok enyhítéséről. Itt az orvoslással foglalkozó tudósok már megemlítik a mákgubókivonatot és az ópiumot is, de más készítményeket is alkalmaztak, például ecetben feloldott memphisi követ itattak a beteggel, vagy vízkúrát javasoltak. Ismerték a csattanó maszlag és a nadragulya kivonatot, vagyis lényegében az atropint (a vegetatív idegrendszer működését módosító gyógyszer).

, Image: 7443546, License: Royalty-free, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, I love images

A mai kor emberét is megijeszti az ismeretlen eredetű fájdalom (Fotó:Profimedia/RedDot)

Volt azonban egy sokáig élő alapvető tévedés: a fájdalom központjának a szívet tartották, az agy szerepét nem is vetették fel. A fájdalom tanulmányozása során azonban számos, máig helytálló megfigyelést tettek elődeink: észrevették, hogy a fájdalom gyakrabban jelentkezik az esti szürkület után, és éjszaka jobban kínozza a beteget, mint nappal. Úgy vélték, az ártó szellemek a száj-, orr- és fülnyílásokon keresztül hatolnak be a szervezetbe, ami gyakorlatilag egy misztikus párhuzama a különböző légúti fertőzéseknek.

Felismerték a lelki okokat

A régi kínai orvoslásban is számos fájdalomcsillapító módszert alkalmaztak, leginkább az akupunktúrát. Emellett növényi kivonatokat, borban oldott ópiátokat adtak betegeiknek. A görög orvosisten, Aszklépiosz valószínűleg élő személy lehetett. Az ő nevéhez fűződik az első, valóban hatásos fájdalomcsillapító, a Nepenthe nevű ital. Platón ismerte fel ebben a kérdéskörben azt, hogy a fájdalomérzés lelki megrázkódtatás miatt is kialakulhat, és azt is, hogy a fájdalomingerek az agy közvetítésével jutnak el a lélekbe.

, Image: 4062099, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Peter Bánoš - ČIF

Az akupunktura enyhíti a fájdalmat (Fotó:Profimedia/RedDot)

A kor orvosai egyébként ismerték a hipnózist, amely enyhülést hozott a betegek panaszaira. Alkalmaztak ezen kívül helyi érzéstelenítést is: ecettel kevert márványpor-masszát helyeztek a beteg gyulladt és fájdalmas testfelületére, de tisztában voltak a morfin veszélyes mellékhatásaival is.

Droggal itatták át az altatószivacsot

A középkorban nagy hanyatlás következett be az orvoslás és a fájdalomcsillapítás területén: az ókoriak ismeretei jórészt feledésbe merültek, újak pedig alig keletkeztek és csak később kezdték el ismét tanulmányozni az elődök munkáit. Elterjedt az altatószivacs használata, vagyis különböző kábító hatású drogokkal telített szivacs párolgó gőzeit lélegeztették be a beteggel, aki így jutott viszonylag hosszabb ideig tartó fájdalommentes állapotba. Az újkor idején új lendületet kapott minden addigi orvosi tevékenység és kutatás.

Kapcsolódó Cikkek