2017. december 14., csütörtök
Szilárda

Budapest

Biciklikerülő utat!

Kerékpáros tavasz, bringaEmlékszem, itt – most éppen a Nyugati tér rehabilitációját és a bevándorló áradatot nézve –, nem olyan régen még Critical Mass címszó alatt ezernyi kerékpáros tekert, követelve a „szabad biciklizés” jogát. Azaz a kerékpárutakat, meg a kerékpárjogokat, meg a ki tudja még mit. És a végén felemelték cangájukat a fejük fölé és kész. Még a Demszky-korszakban volt mindez. Liberális városvezető liberalizálásáért tekertek az ultra liberális kétkerekesek.

Aztán a konzervatív városvezetéstől megkapták, amit akartak. Sőt, annál is többet. Ma már az az érzése az embernek – ha utasként, vagy sofőrként autóban ül –, hogy a kerékpárosokért van a közlekedés, amelyben megtűrt személyek a gyalogosok és az autósok.


Üllő Lajos barátom mesélte nem túl vidáman a minap, hogy még meg sem száradt az Andrássy úton a kerékpárosok útvonalát jelző festék, amikor alig tudta kisgyermekét elrántani egy járdán száguldó bringás elől. Eddig külön utat (jó, hogy nem köztársaságot…) akartak – megkapták. Következmény: a járdán, gyalogosok, kismamák és járókeretes, botos idősek között szlalomoznak. Üllő Lajos nem is volt rest, s a maga messze földön híres és ismert, kétségkívül egyedi stílusában meg is kérdezte a kerekezőt: nem zavar a bicikli út, úgy két méterre innen?

A válasz hallatán – Lajos szavaival élve – többen lepetéztek: félek az autósoktól, elütnek – szakadt ki a kerekes száján. Üllő urat most inkább nem idézném, én csak annyit jegyeztem meg: szerencse, hogy hallotta, amit mondtál. Ugyanis, ha jól megfigyelik, a forgalomban szemben, vagy éppenséggel járdán, netán villamossíneken tekerők füléből többféle színárnyalatban lóg ki a fülhallgató zsinórja. Azt sem tudják, merre van az előre.


Magam láttam sétáim során, hogy a gellérthegyi Sánc utcában egy piros lámpa miatt – szabályosan közlekedő – fékező autóba simán belehajtott (utolsó utáni pillanatban fékezve) a kerékpáros, összekaristolva a gépkocsi hátulját, majd kivette fülhallgatóját, leporolta gatyáját és meg sem várva a kocsiból kiszálló, megszeppent és egyben joggal dühös sértettet, konstatálva a lepattant cangaláncot, hipp-hopp visszahelyezve azt, és fülhallgatóját visszadugva tekert át a piroson. Hogy kárt okozott? Ugyan már! Megtalálható? (Rendszám?) Ugyan már!

Vagy ott vannak a Szilágyi Erzsébet fasor úttestjén tekerők, miközben rendesen kiépített biciklisáv van a gyalogosok útját felezvén. Vagy vehetjük az egyirányú Bajza utcában felfestett (menetirány szerint és szembejövőként is) biciklijeleket, amelyek között egy autó nem fér el, főleg, ha parkolnak is az út két oldalán. Az semminél sem természetesebb, hogy a rasztafrizurás bódult kerekezők letörik a buli negyedben óvatlanul közlekedő, parkoló kocsik visszapillantóit, felugratnak járdára, majd vissza az úttestre, mert ők sietnek, ki tudja hová…

Lassan újabb Critical Mass szerveződhetne. A két lábon járók és a négy keréken gurulók részvételével. Vagy alakítsák át a fővárost és hozzanak létre biciklikerülő utakat. Mert ez így már elég durva…

Kapcsolódó Cikkek