2017. december 18., hétfő
Auguszta

Budapest

Ki védi a védőnőt?

, Image: 6523722, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Alamy

Fotó: Profimedia, Alamy

Hölgyismerősöm babát vár, s mint ilyenkor szokás, a gyermekáldás és a születés közötti időszakot szakavatott védőnői kontroll kíséri. Már ameddig kísérheti. Az alábbi – igaz – történet talán rávilágít arra, hogy miért kell jobban megbecsülni az egészségügy ezen, speciális területén dolgozó hölgyeket. Nyugdíjkorhatáron innen és túl.

A kismama erzsébetvárosi lakos, s joggal gondolta, hogy az utcája erzsébetvárosi oldala egy védőnőhöz tartozik. Tévedett. Az utca végén lévő tér előtti utolsó 3 lépcsőház, már máshova tartozik – naná, hogy beleesett a szórásba. Miután nagy nehezen sikerült kapcsolatba lépnie a védőnőjével, az az örömteli meglepetés érte, hogy rugalmasan kezelték ügyét, és fogadták a rendelőben, mi több a védőnő nem volt rest és otthonában is meglátogatta, felmérte körülményeit.


Pedig nem kellett volna. Hiszen a nyugdíjkorhatárt elhagyó hölgyre 335(!) kismama jut, ami azért lássuk be, kezelhetetlennek tűnő szám. Kiváltképpen úgy, hogy a rendelet szerint neki „csak” kb. 200 mamával és babával kellene foglalkoznia. A „többletért” felajánlottak bruttó 35 ezer forint bérkiegészítést. Kissé vicces… Nem is kért belőle.

Ám ettől még a megpróbáltatások, fenyegetések rendszeresek. Minap volt esedékes barátnőm látogatása a rendelőben, annak rendje s módja szerint előtte telefonon időpontot is egyeztetett. Mindhiába. Egy népes família beelőzte.


Pilisvörösvárról.

Ez a család ingázik, családsegítő otthon és valós vagy fiktív lakhelyük között. Fél év az otthonban, fél év a bejelentett lakcímen. Oltási kiskönyv nélkül követeltek oltást a gyermekeiknek, majd konkrétan 25 perc „türelem gyakorlása” után fenyegetések közepette hagytak ott mindenkit. Legfőképpen az ideges védőnőt, aki még akkor is szabadkozott, hogy ennyi embert nem lehet egyesével… De pár havonta amúgy is lehetetlenség a személyes iratokat ide-oda küldözgetni. Erre lenne az internetes rendszer, ha lenne gép, ha lenne szakképzettség, ha lenne idő, ha az emberek lelkét és fizikumát, gyermekei fejlődését figyelemmel kísérő, velük beszélgető, hozzájuk akár hétvégén is elszaladó védőnő nem lenne túlterhelt és alulfizetett.

De az.

S mindezért cserébe megkapja ő is, édesanyja is a szitokszavakat – kánikulától függetlenül. Ki védi meg őt?

És ki köszöni meg neki?

Kapcsolódó Cikkek