2017. december 18., hétfő
Auguszta

Budapest

Vashajlító finom kéz

Szabó Virág portréfotóMár a június végén Sopronban megrendezett XX. Országos Érembiennálé kapcsán illendő lett volna írni róla, hiszen az Emberi Erőforrások Minisztériuma díját kapta az Urbi et Orbi című, hat alkotásból álló sorozatáért, amely a pápaság és a magyar nép kapcsolatát ábrázolja. Szabó Virág megjeleníti többek között a 999-ben II. Szilveszter pápa által megküldött Szent Koronát, III. Kallixtusz pápát és a déli harangszót, XI. Ince pápát és Buda 1686-os felszabadítását, vagy éppenséggel II. János Pál pápa 1991. évi máriapócsi látogatását.

A három gyermeket nevelő hölgy nemcsak a leheletfinom éremmunkálásban, hanem a robusztus vasszörnyetegek hajlítgatásában is élen jár. Ezek speciel nemcsak a rákoscsabai házuk kertjét, hanem a szolnoki művésztelepet is díszítik.


A múlt héten, augusztus 29-én, a mohácsi csata évfordulóján rendezett megemlékezésen mutatták be a Magyar Nemzeti Bank által kibocsátott emlékérméjét. Virág a Nemzeti Emlékhelyek sorozathoz csatlakozott a mohácsi emlékpénzzel.

Külön öröm számomra – meséli –, hogy egyetemi mesterem, Kő Pál fafaragásait jeleníthettem meg. Ezen emlékérmék gipszmodelljeinek elkészítése nagyon nagy precizitást igényel. A vert érem/érme és az öntött, mintázott, autonóm érem is ugyanabba a műfajba tartozik, de ott sokkal nagyobb szabadsága van az embernek. Szeretem feszegetni az érem határait, mindamellett, hogy izgalmas feladatnak tartom egy klasszikus anyagban, bronzban elmesélni az érzéseimet a „ma” nyelvén.


De itt, Rákoscsabán csak nem hagy nyugodni: mi a csuda vonzódása van a törékeny hölgynek a gigantikus vasakhoz?

Elmosolyodik és – a tárgyakhoz viszonyítva hatalmas kontraszttal – halkan mondja, neki a vas mint anyag tetszik. Főleg akkor, ha rozsdás is. Na és lenyűgözi, ha gigantikus méretű, tömegű. A szobrászat számára akkor tud különösen érdekes és izgalmas lenni, ha benne lehet a szobor terében, bele tud lépni, az körbeveszi  vagy kézbe tudja venni.

– Olyan alkotásokat szeretnék létrehozni, amelyek gondolatokat, érzéseket ébresztenek. Szeretek egyszerű formákkal dolgozni és lényegre törően fogalmazni. Maga a rozsdás vas – mint anyag – esztétikum számomra. Szép a felülete, a színe. És mindemellett a munka kezdeti és végső anyaga is egyben. Más anyagokkal dolgozva sokszor előfordul, hogy például agyagból gipszet öntve, majd gipszből bronzot, mindig valami „elvész”. Ez a vaslemez esetében nincs így. Érdekel a rideg, merev vaslemez összekapcsolása a vékony, hajlékony vaspálcákkal, vagy akár az élő és élettelen anyagok kombinálása a vas és a föld vagy a vas és a fű együttesével.

Bár a családja alapvetően református vallású (ez alól éppen az őt évtizedek óta mindenben segítő férje, Zoltán a kivétel), de a felekezeti hovatartozáson túl egy szóval jellemzi magukat: istenhívők. Múlt év tavasszal meghívták egy köztériszobor-pályázatra, aminek II. János Pál pápa alakja volt a témája. S ha már elindult, sebtében meg is nyerte. Alapos ember. E pályázat kapcsán mélyült el jobban a témában és akkor kapott felkérést, hogy készítsen egy éremsorozatot a magyarság és a pápaság témakörében, amit tavaly ősszel be is mutattak Rómában, a Balassi Intézet Magyar Akadémiáján. Az érmek egy-egy jelentős eseményt ábrázolnak a történelmünkből, számunkra fontos kapcsolódási pontokat – a Szent Korona küldésétől napjainkig. Persze ezekbe is igyekezett belecsempészni az immáron védjegyévé váló angyalait, akik már több meghatározó éremmunkáján megjelentek. Ezt a sorozatot díjazták az idei soproni érembiennálén, bár a díjakról azt vallja, „igazából magadnak megfelelni, magadnak díjat adni a legnehezebb”.

Így gondolkodik és alkot egy háromgyermekes édesanya, sikeres kortárs képzőművész Budapest egy csendes szegletében. Angyalok és vasmonstrumok közt. Harmóniában, alkotói békességben. És szép lassan elismertségben. Mert lelket ad a vasnak.

Kapcsolódó Cikkek