2017. december 17., vasárnap
Lázár, Olimpia

Budapest

A halloween és a gyertya

Budapest, 2008. november 1. Egy kislány mécsest gyújt a Farkasréti temető főbejáratánál lévő emlékhelynél 2008. október 31-én. MTI Fotó: Mohai Balázs

MTI Fotó: Mohai Balázs

Bár magam nem vagyok híve „az évi rendes temetőlátogatásra a fejfák közé érkezett” hírfejjel indítható cselekvéseknek − azaz az elhunytainkról csak mindenszentek környékén emlékezünk meg, de akkor aztán látványosan −, nem rángatom gyerekeimet egy temetőtourra keresztül-kasul az országon, de azt készséggel elismerem, hogy a halottak napja országos tekintetben felér a karácsonyi belső népvándorlással.

Úgy vagyok vele, akit igazán szeretek, az nem halt meg számomra, az év többi, 364 napján is szívemben, lelkemben hordom, napjaim részét képezi.


Így aztán kicsit kívülről – is – nézem ezt a tor-túrát. A magyar halottkultusz, gyászkultúra amúgy is inkább a magunkba mélyedés felé terel mindenkit (leszámítva persze a torokat, a cigánytemetéseket vagy éppenséggel az erdélyi muzsikás utolsó utakat), és ez így is volt rendjén egészen az elmúlt évekig.

Amikor aztán előtérbe kerültek a vidám és ijesztő tökalkotások. Naná, hogy hozzánk is betért a halloween-kultúra. Egyelőre cukorka nélkül.


De azért kíváncsi lennék, hogy a most már iskolai (!) keretekben is megtartott halloween-partikon részt vevők közül hányan tudják: valójában mi is az eredete ennek a szokásnak?

A halloween ősi kelta hagyományokból kialakult ünnep, amit elsősorban az angolszász országokban tartanak meg október 31-e éjszakáján, bár mára már az egész világon elterjedt. Az ünnep őse a pogány kelta boszorkányok, kísértetek és egyéb démonok ünnepe, a samhain volt október 31-én, amely egy kelta halálisten, a druidák istene, Crom Cruach kultuszában gyökerezik. A május 1-jei beltane ünnep az október 31-ei samhain ünnep „ellenpontjaként” az esztendő „napos” felének eljövetelét jelentette, amin emberáldozatokat is bemutattak a druidák.

Szó sincs tehát töklámpásról meg cukorkáról…

Nem tudom, hogy jó-e mindent kritika és értelmezés nélkül átvenni, pusztán azért, mert millió amerikai limonádé gyerekfilm eleme a halloween. Persze nem vagyok ellenére annak, hogy „játszásiból” bulizzanak egyet gyerekeink, de csak akkor, ha kellően és tisztelettudóan meg tudnak emlékezni saját halottaikról, és maximálisan meg tudják becsülni az élőket. Hogy a lélek gyertyáját akarják elsősorban meggyújtani, ne a töklámpásokat.

Reménykedek és bizakodok, hogy a temetők gyertyák és mécsesek világította fényei még többet nyomnak az érzelmi latba, mint a Hősök terén kipakolt faragott tökök…

Kapcsolódó Cikkek