2017. december 17., vasárnap
Lázár, Olimpia

Budapest

Katonazene

Bár már lassan három évtizede nem kell ezzel foglalkoznunk, azért az emberbe mégis mélyen beleivódott, hogy szeptemberben a pákozdi csata tiszteletére honvédelmi napokat tartanak az iskolákban. És akkor jöttek a katona bácsik, akik elmondták, milyen fontos is a szocialista haza védelme, és mentünk laktanyába tankot mászni, lőtérre lövöldözni, vagy éppenséggel dögunalmas filmvetítéseken élhettük át a Varsói Szerződés csapatainak bakonyi hadgyakorlatát. Czinege elvtárs meg belevigyorgott a képünkbe a filmvászonról – és ez borzasztó volt.

Budapest, 2015. május 30. A honvédség tatai helyőrségi zenekara játszik a helyőrségi tavaszi szemle keretében, a hősök napi programokhoz kapcsolódóan megrendezett katonazenekari fesztiválon a fővárosi Széchenyi fürdőnél 2015. május 30-án. MTI Fotó: Marjai János


MTI Fotó: Marjai János

Ha Jellasics tudta volna, hogy évtizedek múlva ez lesz szégyenteljes kudarcából, talán át sem kel a Dráván.


De van valami, egy kóbor, régi ötlet, amivel talán vissza lehetne csempészni valamit az egykoron nagyon is megbecsült honvédvilágból. A köztéri katonazene.

A modern kori magyar honvédelem kezdetét az 1868-ban megalakult Magyar Honvédség létrehozása jelentette, amely az ország történetében az első nemzeti reguláris haderő volt.
Ennek keretein belül állították fel 1896-ban a katonazenekarokat. E korszak teremtette meg a magyar katonazene szakmai, szervezeti és működési struktúrájának alapjait, honvédelmi törvényben rendelkeztek a zenekarok pénzügyi, kiképzési hátteréről is. Egyben ez volt a magyar katonazene legjelentősebb korszaka, hiszen a zenekarok magas szakmai és zenei képességükkel a magyar kulturális élet meghatározó szereplőjévé váltak. Szerte az országban színházak, kávéházak, főterek népesültek be a katonazenekarok előadásai idején – pezsgő kulturális élet alakult ki abban a városban, ahol katonazenekar állomásozott. Említsünk egy-két nevet, akik karmesterként dolgoztak és komponálták a legszebb magyar indulókat és más zeneműveket: id. és ifj. Lehár Ferenc, id. Fricsay Richárd, dezseri Bachó István, Kraul Antal és még sokan mások.


Ez a gondolat motoszkál bennem a Mikszáth Kálmán tértől a Rózsák terén át a Hunyadi térig, vagy Óbuda kedves-helyes kis terein bandukolva. Ha már vasárnap zárva vannak a plázák, de nyitva találjuk a cukrászdákat, akkor miért is ne lehetne egy-egy minőségi, hagyományőrző zenekarral feldobni a hét utolsó napjának délutánjait?

Hiszen egy korabeli sajtócikk a katonazenekarokról így írt anno: „Az ezredek zenekarok nélkül ridegek és kedélytelenek. Ez különösen észlelhető ama ezredeknél, melyek vidéki kisebb városokban vannak elhelyezve, hol a katonai élet van hivatva a helynek némi társadalmi pezsgést kölcsönözni.

Kellemes – és nem hangzavaros – hangulatot kölcsönözne békés pihenőnapjainkon…

Kapcsolódó Cikkek