2017. december 17., vasárnap
Lázár, Olimpia

Budapest

Kiugrás

horthy miklós szobor„Elhatároztam, hogy a magyar nemzet becsületét megőrzöm a volt szövetségessel szemben is, midőn az a kilátásba helyezett megfelelő katonai segítség helyett a magyar nemzetet legnagyobb kincsétől, szabadságától, függetlenségétől akarja végleg megfosztani. Ezért közöltem a Német Birodalom itteni képviselőjével, hogy eddigi ellenfeleinkkel előzetes fegyverszünetet kötünk, s velük szemben minden ellenségeskedést beszüntetek.Bízva igazságérzetükben, velük egyetértésben kívánom a nemzet jövő életének folytonosságát és békés céljainak megvalósítását biztosítani.” (Részlet vitéz nagybányai Horthy Miklós 1944. október 15-i kiáltványából.)

 

Der grosse St. Stephanstag in Budapest! Die grösste Nationalfeier Ungarns zu Ehren St. Stephans, des ersten Königs von Ungarn, wurde in Budapest unter Beteiligung des Reichsverwesers Horty, der Kirchen, weltlichen und militärischen Behörden festlich begangen. Der ungarische Reichsverweser Horty (X) im Prozessionszuge.

Hetvenegy esztendeje a kormányzó − kerül, amibe kerül személyes sorsa tekintetében − nemzetét önmaga és karrierje elé helyezve megpróbálta a lehetetlent. A lehetetlen nyert. S jött Magyarország vészkorszaka, a Szálasi vezette nyilas brigantik. (De ez egy másik sétámra való gondolkodási téma).


S a jó magyar agyonpolitizált történetírás Szálasi és Horthy közé egyenlőségjelet tett, Horthyra kente a zsidók deportálását, holott a kormányzónak 1944. március 19-e óta nem volt tényleges befolyása a történésekre. (Tudom, a mainstream történészek most engem, szerencsétlen Sétáló Botondot is a Horthy-fasizmus szerecsenmosdatói közé sorolnak, csak az a baj, hogy a Horthy-érában nem volt fasizmus, én meg még nem láttam szerecsent, csak a kávészacskón. De mindegy is, ez az összemosókat nem érdekli.)

Az sem baj, hogy a nürnbergi perben kicsit másképpen jelent meg, mint sulykolt emlékezés. Tanúként hallgatták meg (főleg német tisztségviselők ügyében), és még Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (ismertebb nevén Sztálin) is visszautasította, hogy vádlottként álljon a bírák elé. De ez nem számít.


Olyan világot élünk − a médiában és a mindennapokban −, hogy a tények, az egzakt dolgok a legkevésbé sem zavarják az ítélethozókat, a hangoskodókat. Telekürtölnek féligazságokkal, hazugságokkal, időnként igazságokkal mindent és mindenkit, és aztán Hamupipőke legyen a talpán, aki kiválogatja belőle az igazi lencsét…

Valahogy így kapkodom a fejem a hamvába holt kiugrási kísérlet napján is. És eszembe jut, hogy napjainkban egy politikus kiugrott az európai politikailag korrekt nyelvezet suksüköléséből és kimondta az igazat, megmondta a valót. Ki is átkozta a mainstream média. Az európai polgárok meg pajzsra emelik…

Egyszer talán Horthy kapcsán is megírják: nem ő deportált, és nem ő hívta Szálasit. És akkor kezdhetjük − végre − elölről a történelemoktatást. Séta közben, meg-megállva.

Kapcsolódó Cikkek