2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

Budapest

Nemzetiségek a nemzetért

Pákozd, 2015. június 26. A 13 aradi vértanút ábrázoló rajz, a vértanúk neveinek feltüntetésével a pákozdi Nemzeti Emlékhelyen: Kiss Ernő altábornagy, Nagysándor József tábornok, Damjanich János tábornok, Poeltenberg Ernő lovag, tábornok, Schweidel József tábornok, Gróf Vécsei Károly tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Lázár Vilmos ezredes, Dessewffy Arisztid tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Kneziæ Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok. MTVA/Bizományosi: Simó Endre  *************************** Kedves Felhasználó! Az Ön által most kiválasztott fénykép nem képezi az MTI fotókiadásának, valamint az MTVA fotóarchívumának szerves részét. A kép tartalmáért és a szövegért a fotó készítője vállalja a felelősséget.

Pákozd, 2015. június 26.
A 13 aradi vértanút ábrázoló rajz, a vértanúk neveinek feltüntetésével a pákozdi Nemzeti Emlékhelyen: Kiss Ernő altábornagy, Nagysándor József tábornok, Damjanich János tábornok, Poeltenberg Ernő lovag, tábornok, Schweidel József tábornok, Gróf Vécsei Károly tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Lázár Vilmos ezredes, Dessewffy Arisztid tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Kneziæ Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok.
MTVA/Bizományosi: Simó Endre

Van egy szép kalotaszegi nóta, ezt dúdolgatom, miközben e sorokat írogatom.

Császárkörte nem vadalma,


Árvából lesz jó katona, csuhajja,

Mert nincs neki párt fogója, csuhaj senkije,


Nincsen, aki eltemesse, ha lehet.

Arad felől jön a posta.

Jaj, de búsan szól a sípja, csuhajja.

Másnak hozza a levelet, ej, de a levelet.

Nékem pedig csak a keserűséget.”

Arad, 2014. október 6. A vesztőhelyen felállított obeliszk Aradon az aradi vértanúk emléknapján, 2014. október 6-án. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Arad, 2014. október 6.
A vesztőhelyen felállított obeliszk Aradon az aradi vértanúk emléknapján, 2014. október 6-án.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Arad felől bizony. 1849. október 6-án nem a posta jött, hanem a hóhér az aradi vár tömlöce felé. Imára kulcsolt kezek, utolsó levélpapírra vetett – otthoniak felé szerelmetes, Isten felé fohászkodó – sorok, zubbony- és ingnyakigazítás, katonás testtartás. Kivégzés előtti szeánsz az igazságba vetett hit drámai erejével. S közben nyikorgott a hóhér csizmája.

Nyikorgott a Haynau-dölyf áldozatainak szerbül, örményül, horvátul, magyarul vagy éppenséggel németül. Mert Damjanich János szerb volt, Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény, Knezič Károly horvát, Aulich Lajos, Láhner György és Leiningen-Westerburg Károly német, Poeltenberg Ernő osztrák, Dessewffy Arisztid, Nagysándor József, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly magyar volt. Tábornokok, vértanúk.

Dúdolom a nótát és azon meditálok, ma, ebben az eszelős migránsőrületben, a legújabb kori népvándorlásban vajon van-e egyetlen Husszein vagy Ahmed, aki ha a hazámat baj érné, életét áldozná Magyarországért? A befogadó országért?

Tudom, ez a kérdés nem kérdés, mert Husszein és Ahmed Németországba tart. Ahol a németek most az 1848-as befogadó magyarok, de Husszein és Ahmed vajon lesz-e Aulich, Láhner vagy Leiningen-Westerburg? A válasz sejthető, de nem tudható.

Az azonban igen, hogy ezek a derék szerb, örmény, horvát, osztrák és német urak a vérüket és az életüket adták a magyar szabadság ügyéért. Emelt fővel, tisztességgel állva az igaztalan vádak záporában.

Köszönet és tisztelet illeti őket. És a példává emelés kötelessége, hogy a mai tabletfiatalság is megtanulja egy életre a nevüket.

És gróf Batthyány Lajosét, az első magyar minisztérium (kormány) miniszterelnökéét. Sokféle nemzetiség össznemzeti vezetőjéét.

Így tekintsünk a soknemzetiségű aradi tizenhármakra. És tanítsuk neveiket generációkon át.

Kapcsolódó Cikkek