2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

Extra

Violetta, napjaink Isaurája

isauraBrazíliában 1976-ban úgy döntöttek, hogy Bernardo Guimarães regénye alapján megfilmesítik a brazil rabszolgalány történetét, könnycseppek sokaságát csalva ki magyar tévéfüggők szemeiből. A romantikus, megrendítő, éppen ezért kellően giccsbe hajló sorozatnak a pityergésen túlmutató hatása is volt, de erről majd később.

Nem sokkal később a magyar televíziózásban is beindultak a tévésorozatok – Linda (1983), Szomszédok (1987) –, de ezek hatása messze nem volt olyan, mint a brazil hölgyé 1986-ban.


Hogy a sorozatnak milyen hatása van, jelzi egy friss történet. Egy nyugdíjasoknak szóló tévéműsor forgatásán a műsorvezető arról faggatta az idős embereket, hogy mi foglalkoztatja őket. – Annyi mindenre gyűjtünk mostanában – mondta az egyik asszony –, én szívesen adakoznék arra, hogy Isaura felszabaduljon a rabszolgasorsból” – írta az Esti Hírlap 1986. november 14-i számában.

És itt lép más dimenzióba ez az egész dél-amerikai sorozatosdi. A kereskedelmi televíziók nem csak az addig megszokottól eltérő hírműsoraikkal, hanem az orrba-szájba sugárzott szappanoperáikkal robbantak be a magyar néplélekbe (legalábbis kezdetben). Gondoljunk bele, Isaura sztoriját 39 (!) évvel ezelőtt kezdték el forgatni. És kép nélkül is tudja mindenki, aki e cikkecskét olvassa, hogyan nézett ki a kicsit bandzsi brazil leány (színésznő). A döbbenetes hatásról biztosan hosszasan és komolyan tudnának értekezni szociológusok, szociálpszichológusok, dramaturgok és pr-menedzserek.


Budapest, 2015. augusztus 29. A Disney Channel Violetta című sorozatában Violetta Castillo szerepét alakító Martina Stoessel argentin színésznő, táncos, énekes ad koncertet a Papp László Budapest Sportarénában 2015. augusztus 29-én. MTI Fotó: Kovács Tamás

MTI Fotó: Kovács Tamás

És amíg ők elvitatkozgatnak egymással, addig felütötte fejét a gaucho (argentin) konkurens, a tinibaba: Violetta. A tinilányok (és szerencsétlen szüleik) időszámítása újraértékelődött és az elmúlt esztendőkben az este 6 óra körül forog. Addigra ha törik, ha szakad (legyen bármi: különóra, táncpróba, nyelvóra, bevásárlás, edzés, napközi) otthon kell lenni, és a tévé elé ülni. Persze úgy, hogy anyunak még a kérdést („mit eszel vacsorára?”) is csak lábujjhegyen szabad feltennie, ha éppen Leon mélyen Violetta szemébe néz…

Nem tudom, hogy lesz-e gyűjtés e kis énekeslány stúdióalbumára (szerencsére őt nem kell felszabadítani…), de azt igen, hogy valami egészen torz irányba mozdítják el gyermekeinket ezek a műtinis sorozatok. Egyelőre csak a „violettás” iskolafüzeteket kell a szerencsétlen szülőnek megvennie (évekkel ezelőtt még a High School Musical volt a divat, emlékeznek?). De ki tudja, hogy mit hoz a következő évad. Francescás-ludmillás karkötőt, telefontokot?

Nem tudom. Csak azt, hogy ez a szerencsétlen Violetta nagyon szörnyen énekel. Ez ad egy kis reményt. Hogy az egészséges hallás meggátolja ifjainkat, hogy teljesen belebutuljanak ebbe a sorozatba.

Ami annyira, de annyira távol van a közép-európai tinimindennapoktól.

Kapcsolódó Cikkek