2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

Egyéb XVII.kerület

Ákoska sosem szakad el a kerülettől

Tízévesen félpercenként osztotta a kötényeket a grundon Ákoska, azaz Buzsáky Ákos, később külföldön profiskodott, válogatott labdarúgó lett. Sorozatos térdproblémái miatt hosszas mérlegelés után a visszavonulás mellett döntött. Az egykori középpályással az utánpótlás-nevelő Grund FC telephelyén beszélgettünk, amelyet édesapja vezet.

Buzsáky Ákos Grund Fc foci (Fotó: Máté Krisztián)

A klub műfüves pályája télen is használható, befedik, bárki által bérelhető (Fotó: Máté Krisztián)

 

– Hogy érzi magát?


– Egészségileg jól vagyok, ami érthető, hiszen mióta nem vagyok élsportoló, nincs annyira igénybe véve a szervezetem. A mindennapi életemre szerencsére nincs hatással, de játszani már nem tudtam volna a legmagasabb osztályban. Igazából itt még az sem opció, hogy levezetek alacsonyabb szinten, mert nem bírja a térdem a terhelést, azaz sem a haveri fociban, sem az NB I-ben nem menne. Nem szeretnék évek múlva térdprotézissel még a sétával is megküzdeni, ezért le kellett állni.

– Sokáig érlelte magában a döntést?


– Nyilvánvalóan nem volt könnyű meghozni. Az egész életem erről szólt. Az elmúlt két év viszont pont nem arról, hogy játszom és élvezem a focit, helyette műtétekre, rehabilitációra jártam. Ez előrevetítette, nem lesz szép búcsú. Már januárban nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudok visszatérni a pályára. Külön köszönettel tartozom a Ferencvárosnak, amelynek tagjai végig mellettem álltak, támogattak és bíztak a felépülésemben.

– A sérülések késztették arra, hogy kezdjen el gondolkodni a futball utáni jövőről, vagy már korábban is készen állt egy forgatókönyv?

– Ez többlépcsős folyamat. Édesapám létrehozta a Grund FC utánpótlás-nevelő csapatot. Én itt nőttem fel. Ez a bázis az, amivel én is foglalkozhatok majd, ha a foci közelében szeretnék maradni. Ebben nem volt tudatosság. Viszont a foci mellett volt időm körbenézni, jelenleg ingatlanokkal és bútorkészítéssel is foglalkozom. Éppen ezért bent lakom a belvárosban, intézem az ügyeimet, de szinte naponta kijárok a XVII. kerületbe. Itt él minden rokonom, és persze itt a Grund. Hosszú távon én is vissza szeretnék költözni, családalapításra tökéletes helyszínnek tartom.

– Ha saját példáját is nézzük, hogy lesz egy fiatal, rákosmenti tehetségből válogatott játékos, aki a Manchester United és az Arsenal ellen focizik hétvégénként?

– A foci iránti szeretet megvolt, ez tény, de szerencsére szakmaiság is társult hozzá. Rengeteget játszottunk, még meccsek után is kijártunk például az uszoda mögötti területre focizni a telepi srácokkal vagy gyakorolni azt, ami éppen nem megy. Édesapám tudta, mikor kell váltanom, és mikor mehetek a Grundból magasabban jegyzett szintű csapathoz. Nem engedett el túl korán.

– Angliában a legmagasabb osztályban, a világ egyik legerősebb bajnokságáig jutott el. Húszszoros válogatottnak mondhatja magát. Harminchárom évesen elégedett a most már lezárt karrierjével?

– Örültem volna, ha tovább tart, de ez így is egy sikersztori. Nagyon hálás vagyok azért a háttérért, amit a szüleim biztosítottak és az alapokért, amit itt kaptam fiatalon. Kitűztem én is célokat magam elé, mint mindenki. Anglia is egy álom volt. Ahogy haladtam előre a pályafutásomban, egyre közelebb kerültem ehhez. Mondanom sem kell, mennyire más a közeg a briteknél. Ha azt mondom, hogy a negyedosztályban is milyen szurkolás van a teltházas találkozókon, akkor az hihetetlennek tűnhet. Arról nem is beszélve, milyen a mentalitás. Ott a mai napig a második csapat, a fiatal játékosok mossák a felnőttek cipőjét zokszó nélkül. Itthon ez nem menne, kikérnék maguknak a tinik ezt a bánásmódot. De nincs is kire felnézniük, ellenben a briteknél a játékosok példaképek.

Norvégia esélyesebb

A közelgő Európa-bajnoki pótselejtezőn Buzsáky Ákos drukkol a válogatottnak, de szerinte Norvégia jobb esélyekkel vág neki a jövő heti párharcnak.

– Nagyon nehéz lesz, nekünk sosem fekszik a skandináv harcmodor. A dánokat egyszer pont az én gólommal vertük úgy, hogy nekik az már tét nélküli volt – mesélte. – Nem mi vagyunk az esélyesek, de ha idegenben úgy játszunk, hogy marad esélyünk, akkor itthon bármi lehet.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek