EUR: 309,63 Ft
CHF: 288,65 Ft
2017. január 23., hétfő
Rajmund, Zelma

Extra

Nicole Kidman minden estéjét a rajongóival tölti

Legutóbbi szabad hétvégémen az egyik fapados légitársaság akciós jegyeit kihasználva (oda-vissza nem volt tízezer forint, amennyiért sokszor vidékre nem jutok el) Londonban töltöttem egy hétvégét a barátaimmal. Ellentétben a korombeli generáció tagjaival, nem a finom, ámde igen drága angol sörök miatt utaztam ki ( bár nem elhanyagolható szempont) hanem a lenyűgöző színházi kultúrájukért. Számos alkalommal jártam már a szigetországban, de még mindig hihetetlen számomra, hogy „filléres” összegekért lehet világsztárokat látni a színházvilág legjobb színdarabjaiban.

received_10205602772377224

Indulás előtt az internetet böngészve kerestük a megfelelő programot a barátommal. A kezdeti horrorisztikus 100-150 fontos ( 44.000-66.000 forintos) jegyárakon túl egy kis kutatómunkával ( amit csak kincsvadászatnak szoktam nevezni) abszolút elérhető árú jegyeket lehet találni a legnagyobb West End előadásokra. A választásunk végül a Photograph 51 (51-es fénykép) című darabra esett. Anna Zieger műve a DNS szerkezetének felfedezésének időszakát mutatja be egy eddig kevésbé ismert tudósnő, Rosalind Franklin életén keresztül. Jogosan vetődik fel a kérdés önben, kedves olvasó, hogy ez miért olyan „nagy szám”. Nos a főszerepre az Oscar-díjas Nicole Kidman-t sikerült leszerződtetniük két és fél hónapra  Amikor először megláttam a plakátot, rögtön két dolog jutott eszembe: egy: ezt látni kell! Kettő: lehet, hogy előre elköltöm a jövő havi fizetésemet…

20151106_201615 Nos, ez karácsony előtt igen nagy merészség lett volna a részemről, úgyhogy az eleve egyértelmű volt, hogy nem az első sorokból fogom élvezni Nicole bájait!? és tehetségét! Ahogy emeletenként csökkentek az árak úgy estem egyre jobban kétségbe, mivel még mindig horror árban voltak a helyek, míg végül a szintén színház fanatikus barátommal eljutottunk a negyedik szinten található kakasülőkig, ami fejenként 10 fontba ( 4400 forint) fájt, amiért itthon a Madách Színházban kaphatok egy közepesen rossz helyet. A színház lépcsőzetes kialakításának köszönhetően teljesen korrektül lehet látni, csupán azt a négy emeletnyi mélységet kellett valahogy kibírnom 90 percen keresztül, ami az én tériszonyommal nem kis teljesítmény.

A függöny felgördülése után egy minimalista díszlet közepére kisétált Nicole Kidman. Távolról is látható, hogy a plasztikai sebészek megtették a tőlük telhetőt, ami viszont a mimikai játék rovásárára ment. Azt hittem ez zavaró lesz, de percekkel később olyan hang és testjátékot hallhattam és láthattam a színésznőtől, amely elfeledtette a botox minden mellékhatását, különösen a darab utolsó katartikus tíz percében. Külön meglepő, hogy a tapsrendnél nem volt sztárolás. Ugyanolyan „mezei színészként” állt kint a színpadon, mint kollégái. Nem volt negyed órás  hajlongás és nem repkedtek rózsacsokrok, miközben a színésznő teátrális mozdulatokkal hajlongott az 1200 fős publikum előtt. Ő is “csak” egy művész volt a többi közül.

received_10205602772177219Előadás után jó rajongókhoz méltóan a művészbejáróhoz rohantunk, hogy legalább egy autogramot szerezzünk Nicole-tól, hiszen nem mindennap találkozik valaki egy hollywoodi szupersztárral. Alig fél óra várakozás után kijött. Elsőre, miközben alig pár méterre volt tőlem, próbáltam szavakat találni a megjelenésére. Nem szép, de bájos. Természetellenes, de még is valóságos. 48 évesen rosszabb pillanataiban néz ki 35-nek, úgyhogy az arcába fektetett dollárok mindenképp látszanak. A következő percekben rendkívül közvetlenül osztogatott autogramokat és selfiezgetett a rajongóival. Egy aláírást nekem is sikerült vadásznom, de a selfie nem jött össze. Hogy miért? Azt hiszem azért, mert hiányzik belőlem a gigapoliszok lakóira jellemző egymáson áttaposó attitűd…

20151106_223013

Kapcsolódó Cikkek