EUR: 310,03 Ft
CHF: 289,93 Ft
2017. március 26., vasárnap
Emánuel

Erzsébet program

Isten adta tehetségek nem elitképzése

Napi hat órát gyakorolnak, mégis a mennyországban érzik magukat a gyerekek az Erzsébet Talentum Programban. Itt az is előfordul, hogy egy olimpiai bajnok szedi mások után a szemetet, de az is, hogy egy világbajnok ökölvívó fújja a takarodót. A hétvégén Zánkán gyűlt össze a legtehetségesebb gyerekekből álló csapat, a tábor első napján Páskándi Ágnessel, a kezdeményezés szakmai vezetőjével beszélgettünk.

– Mi történik most Zánkán?

– Semmi különös, éppen csak 112 gyerek foglalta el a szállását a táborban, pontosabban 111, mivel egy közülük az utolsó pillanatban lebetegedett. Az Erzsébet Talentum Program harmadik évfolyama indult el, amely vagy másfél tucat tehetségterületen fejleszti a beválogatott gyerekeket, a sporttól a művészetekig. Ide meghívásos alapon lehet bekerülni, mégpedig a nyári tematikus Erzsébet-táborokban nyújtott teljesítmények alapján. Itt aztán kemény tréning vár a kiválasztottakra, hiszen napi hatórás gyakorlás vár rájuk, három délelőtt és három délután.

– Ez azért meglehetősen ijesztően hangzik.

– Nézőpont kérdése, hiszen a talentumos gyerekekkel köztudott, hogy Zánkára nem csak üdülni, hanem dolgozni érkezünk mindnyájan, vagyis a gyerekek és a szervezők is egyaránt. Egyszer egy kislány azt mondta nekem, hogy számára ez egyenesen a mennyország, hiszen naphosszat azzal töltheti az idejét, amihez valóban van kedve. Azért, valljuk meg, ez nekünk felnőtteknek is titkos vágyunk.

Páskándi Ágnes, talentum

(Fotó: Kobza Miklós)

– Vagyis ez a négynapos program kizárólag az edzésekről szól?

– Javarészt igen, testi és szellemi értelemben is. A tábor falai között ugyanis arra is koncentrálunk, hogy élő közösségé gyúrjuk össze a szá- mos területről érkező egyéneket. Ne felejtsük el, hogy a talentumos gyerekek nagy része előtt egy új világ nyílik meg itt. Ugyanakkor fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy bár kivételes tehetségekkel dolgozunk együtt, ez nem elitképzés. Nyilván örömteli, ha valakiből később olimpikon válik, de legalább ilyen jó hír, ha valaki egyszerűen csak nem kallódik el.

– A gyerekek nagyon más gyökerekkel bírnak, nem kockázatos egy csapatba gyűjteni őket?

– A program egyik legfontosabbtapasztalata, hogy az eltérő hátterekből fakadóan soha semmilyen problémánk nem származott. Pedig tartottunk tőle, hogy egy olyan közeg, amelybe az életkortól (most éppen 7–20 év között találunk gyerekeket) kezdve az érdeklődési területeken át egészen a bőrszínig számos különbség beleivódik, óhatatlanul is konfliktusokat szül majd. Csakhogy az a tény, hogy a gyerekeket egyöntetűen tehetségekként kezeljük, minden más megközelítést értelmetlenné tett, egyedül ennek maradt súlya.

– Tehát semmiféle fegyelmezésbeli teendőjük nincs?

– Na jó, arra már volt példa, hogy hajnali egykor Erdei Zsoltnak kellett rendet raknia a bokszolók szobájában. Képzelheti, hogy hamar sikerrel járt!

– Mennyire okoz gondot a szülők bizalmának elnyerése?

– Mivel minden évben új és új gyerekeket fogadunk, értelemszerűen a szülők ismeretlenek a számunkra. A jó kapcsolat kiépítése már akkor megkezdődik, amikor tájékoztatjuk őket arról, hogy a gyerekük bejutott az ország legtehetségesebbjei közé. Ez igen megható pillanat, és nyilván meghatározó kiindulási pont. Azt látom, hogy rengeteget ad a program a szülőknek is, hiszen segít megérteniük, hogy a gyerek korábban értelmetlennek minősített rajzolgatása, fúrás-faragása vagy éppen cselgáncsszeretete valójában egy életpálya is lehet. Az ilyen eseteket tartom én sikertörténetnek.

Páskándi Ágnes, talentum

(Fotó: Kobza Miklós)

 

– A Talentum Program kurzusa egy őszi és egy tavaszi táborból áll, a kettő között mekkora a lemorzsoló­dás a gyerekek részéről?

– Két év alatt talán egyszer, ha elő- fordult, ugyanakkor az is igaz, hogy rengeteget dolgozunk azon, hogy ne következzen be ilyesmi. Az esetek 90 százalékában automatikus, de kis részüknél már nem zökkenőmentes, hogy a fiatal tehetség tavasszal is eljusson Zánkára. Azt vettük észre, hogy általában a legkiemelkedőbb tehetségek a legproblémásabbak, de értük éri meg igazán küzdeni.

– Mivel veszik rá a gyakran világsztárokból álló mentorokat, hogy elvállalják a szakmai vezetést?

– Nem titok, hogy néha támadnak gubancok ezen a téren is, ami annak tudható be, hogy élvonalbeli szakemberekről beszélünk, Komáromi Tiborról, Erdei Zsoltról, Hadfi Dánielről, vagy éppen Martinek Jánosról. Mi pedig „csak” egy szociális kezdeményezés vagyunk. Ennek ellenére minden évben beírják a naptárukba az őszi és a tavaszi alkalmakat, és eddig egyszer sem hátráltak ki a feladat mögül. Azt hiszem, az Erzsébet Talentum Program prioritás lett számukra.

– Most először egy szakmai díjat is átadtak, amelyet éppen Martinek János kapott meg. Miről szól a díj, és miért pont az olimpiai bajnok öttusázó nyerte el?

– Bár szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy a program jól kitalált, életet mégis a szakmai vezetők lehelnek belé. Azt pedig, hogy ilyen energiákat mozgósítanak, mindenképpen érdemes meghálálni. Ezért hoztuk létre a díjat, amelyet egyébként szerintem Martinek Jánosnak találtak ki. Ő az az ember, aki ezerszeres erőbedobással áll a teljes program mögött, aki olyan természetességgel fuvarozza saját költségén a gyerekeket, a felszereléseket vagy szedi a gyerekek után a szemetet, mintha erre született volna. János hihetetlen személyiség, én még nem találkoztam hozzá fogható emberrel.

Kapcsolódó Cikkek