EUR: 307,50 Ft
CHF: 282,97 Ft
2017. május 28., vasárnap
Emil, Csanád

Külföld

Válságból válságba került idén az Európai Unió

Az év első felében a görög válság, az esztendő második felében pedig a migrációs krízis uralta az uniós politika napirendjét Brüsszelben és az európai fővárosokban egyaránt.

Már januárban feje tetejére látszott állni az a költségvetési ellenőrzési rendszer, amelyet Brüsszel és az eurózóna tagállamai dolgoztak ki annak megakadályozására, hogy bármely tagállam költségvetési túlköltekezése, eladósodása veszélybe sodorja az eurózónát. Görögországban a várakozásoknak megfelelően a fiskális szigort elutasító Sziriza nyerte az előre hozott választásokat, és a szintén a takarékossági intézkedéseket ellenző Független Görögökkel (ANEL) lépett koalícióra.

Az új kormány ígéreteinek megfelelően több olyan intézkedést vont vissza, melyekről elődei állapodtak meg az ország hitelezőivel, az eurózóna többi tagállamával, a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Központi Bankkal (EKB). A Sziriza-ANEL koalíció fiskális politikájában kódolva volt az összeütközés a hitelezőkkel, Athén viszont váltig állította, hogy új megállapodást akar kötni, adósságának egy részét szeretné, ha elengednék, s megszorítások nélkül is képes lesz teljesíteni az elvárt költségvetési célokat, ám az egyeztetések hónapokon át egy helyben topogtak, a hitelezők a korábbi megállapodások teljesítésének elmaradása és új megállapodás hiányában – a korábbi megállapodás értelmében – nem folyósítottak újabb részletet a Görögországnak félretett mentőcsomagból, Athén forrásai pedig egyre apadtak. A hitelezők figyelmeztettek: adósságleírásra egyelőre nincs mód.

Nyárra odáig fajult a helyzet, hogy az athéni pénzügyminisztérium sem tagadta, a központi kasszában már csak hetekre vagy napokra elegendő forrás áll rendelkezésre.

Közben a kormányfő közölte: népszavazást kezdeményez, hogy a választók döntsék el: elfogadják-e a hitelezők által javasolt intézkedéscsomagot, hogy létrejöhessen az új megállapodás, s a nemzetközi hitelezők lélegeztető gépe nélkül halálraítélt görög büdzsé ismét forrásokhoz juthasson a mentőcsomagból.

A választók elutasították a megállapodást, Athén viszont kifutott a pénzből és a határidőből, nem törlesztett időben a Nemzetközi Valutaalapnak, s ezért hivatalosan csődbe ment. Nyilvánvalóvá vált, hogy a Grexit, Görögországnak az eurózónából való kilépése – hiába tagadta mindenki hivatalosan – nagyon is lehetséges, sőt valószínű. Ha ugyanis nem jut pénzhez, a bankrendszerben elfogy az euró, s Görögország csak úgy tudott volna bármit, bért, nyugdíjat, árut, szolgáltatást kifizetni, ha saját fizetőeszközt bocsát ki, de facto kilépve az euróövezetből.

Brüsszelben egymást érték az eurózóna pénzügyminisztereinek ülései, majd végül Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke rendkívüli csúcstalálkozót is összehívott, melyen maratoni egyeztetéseket követően másnap reggelre sikerült tető alá hozni a megállapodást, Görögország és hitelezői megállapodtak egy olyan csomagról, mely a benne foglalt takarékossági intézkedéseket tekintve nem tért el jelentősen attól, amire a görög választók nemet mondtak, Görögország viszont hozzájuthatott a húsbavágóan fontos forrásokhoz. Ezzel a görög válság újabb fejezete zárult le, legalábbis egyelőre. Elemzők már akkor arra hívták fel a figyelmet, hogy a megállapodással középtávon igazából senki sem nyert; Athén és hitelezői is olyan megállapodást kényszerültek elfogadni, amelyet egyik fél sem akart, de nem nagyon volt választásuk, s a kényszerű megállapodás hosszabb távon az európai integráció kötőszövetét is kikezdheti.

Ha lehet, még élesebb ellentétek kerültek felszínre a migrációs válsággal kapcsolatban, mely – bár évek óta zajló folyamat – 2015 második felében került reflektorfénybe az uniós politikában. Idén több mint egymillió menedékkérő érkezett az unióba. Miután a német kormány közölte: a Szíriából érkezőket az unión belül sem küldik vissza oda, ahol beléptek az EU-ba, s befogadják a menekülteket, korábban példátlan áradat indult meg Németország felé. Közben Berlin hiába hangsúlyozta, hogy a dublini szabályok továbbra is érvényesek, vagyis minden menedékkérőnek ott kell menekültstátusért folyamodnia, ahol az unió területére lép, százezrek hagyták mindezt figyelmen kívül, s igyekeztek Görögországon, a Nyugat-Balkánon, Magyarországon és Ausztrián át Németországba. A menekültválság a legnagyobb kormánypárton belül is jelentős feszültséget keltett, s Berlin később visszakozott, de az áradatnak ez nem vetett véget.

A beáramlás miatt több ország visszaállította az ellenőrzést a schengeni övezet belső határain, Magyarország pedig fizikai határzárat épített a déli határ jelentős részén, feltartóztatva ezzel a Magyarországra érkező migrációt, s elterelve a vándorlási útvonalat.

Brüsszelben és több jelentős nyugati tagállamban, a menekültek szétosztásában, a teher elosztásában vélik látni a válság megoldásának kulcselemét. Az ősz folyamán, többségi szavazással összesen 160 ezer menekült elosztásáról állapodtak meg Brüsszelben a tagállamok. Diplomaták ugyanakkor arra figyelmeztettek, hogy ez nehezen megvalósítható és kikényszeríthető. Magyarország bíróságon támadta meg a döntést. A magyar álláspont szerint addig nincs értelme erről beszélni, míg a külső határon Görögországban óriási rés tátong, s ha Athén nem képes teljesíteni kötelességét, s ellenőrizni az unió külső határát, akkor az EU-nak közösen kell megtennie. Az Európai Bizottság az év végén ismertette javaslatát egy olyan közös határőrség felállítására, amely ezt megtehetné, ám a tervezet jelentős beavatkozást jelentene a tagállamok szuverenitásába, ezért egyelőre nem élvez egyhangú támogatást.

A novemberi párizsi terrortámadásokat követően pedig azok a hangok is felerősödtek az unió keleti tagállamaiban, amelyek elutasítják a menekültek befogadását, miután kiderült, legalább egy terrorista a migránsok közé vegyülve, menedékkérőnek kiadva magát szivárgott be Európába.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek