EUR: 310,24 Ft
CHF: 289,87 Ft
2017. március 24., péntek
Gábor, Karina

Külföld

5 évvel Kadhafi után még mindig káosz Líbiában

Öt évvel a Moammer el-Kadhafi líbiai diktátor 42 éves rémuralmának végét jelentő forradalom kezdete után a megosztott és meggyengült észak-afrikai ország lakossága gyakorlatilag elvesztette egy normális belpolitikai élet kialakulásába és a jogállam létrejöttébe vetett reményét.

Bár vasárnap megalakult a nemzeti egységkormány, egyelőre kérdéses, hogy elfogadja-e azt a nemzetközileg is elismert parlament, és ha igen, mennyiben lesz képes valós hatalmat gyakorolni az egymással acsarkodó kiskirályok felett.

A kormány és a törzsfők viszályában az Iszlám Állam dzsihadista szervezet játssza a nevető harmadik szerepét. A szélsőségesek a Kadhafi 2011-es bukása óta uralkodó politikai káoszt és bizonytalanságot kihasználva kitartóan terjeszkednek Líbiában, fellegvárukká pedig a Földközi-tenger partján fekvő Szirt vált, amely mindössze 300 kilométerre van Európától.

Kadhafi szépreményű szülővárosából az iszlamisták helyi kiképzőközpontja lett, itt faragnak mindenre elszánt dzsihadistákat a líbiai és a külföldről érkező jelöltekből. Az európaiak pedig attól tartanak, hogy kikötője, repülőtere és az olasz partok viszonylagos közelsége a jövőbeli támadások ideális kiindulópontjává teszik a várost.

Az Iszlám Állam szerint “valószínűleg Líbia a legideálisabb hely, ahonnan kiindulva megszilárdíthatja befolyását a térségben” – mutatott rá februári jelentésében Ludovic Carlino, az IHS nemzetközi kockázatelemző cég munkatársa.

Elemzők szerint a jelentős kőolajtartalékok, a jól kiépített csempészútvonalak, de mindenekelőtt az ötéves líbiai forradalom óta uralkodó fejetlenség magyarázza a szélsőségesek kiemelt érdeklődését az észak-afrikai ország iránt.

“Az ország komoly fegyverarzenálja és az átjárható határok tették Líbiát az Észak-Afrikából Szíriába és Irakba tartó dzsihadisták találkozóhelyévé” – magyarázta Carlino.

A szélsőségesek líbiai jelenléte mindazonáltal nem új keletű.

“Líbiában majdnem akkora hagyománya van az iszlamizmusnak, mint Afganisztánban” – hangsúlyozza a Soufan kockázatelemző csoport egyik jelentésében. Kadhafinak sikerült féken tartania a dzsihadista mozgalmakat, de bukása után felszínre kerültek a szélsőségesek elfojtott törekvései” – teszik hozzá.

Az immár több mint másfél éve egymással vetélkedő két líbiai kormánynak az acsarkodások mellett sem ideje, sem ereje nem maradt arra, hogy megtörje a szélsőségesek lendületét.

Líbia nemzetközileg is elismert kormánya az ország keleti részén található Tobrukban működik, míg a milíciák szövetségéből létrejött ellenkormány a fővárosból, Tripoliból vezeti az országot.

“Az elmúlt öt évben hibát hibával próbáltunk meg kijavítani” – mondja Karima Leguel, egy tripoli bank ötvenes éveiben járó alkalmazottja.

A Kadhafi 1969-es hatalomra kerülése óta alkotmány híján lévő ország lakossága hónapok óta várja, hogy a 2014-ben megválasztott alkotmányozó nemzetgyűlés benyújtson végre egy új alaptörvény-tervezetet. És bár Líbia rendelkezik a legnagyobb – mintegy 48 milliárd hordónyi – olajtartalékokkal Afrikában, a 2011-es kitermelés színvonala – napi 1,6 millió hordó – mára legalább harmadával esett vissza.

Öt évvel Kadhafi bukása után “egyre nehezebbé válnak a mindennapjaink” – panaszolta Karima.

“Az országot szétforgácsoló bizonytalanságon felül az alapvető termékek árának folyamatos emelkedésével, valamint a szinte mindennapos áramkimaradásokkal is szembesülnünk kell” – tette hozzá.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint Líbia hatmillió lakosából mintegy 1,9 milliónak azonnali egészségügyi segítségre lenne szüksége, miközben az országban nincs elég gyógyszer, oltóanyag és egészségügyi dolgozó.

Külföldre utazni pedig felér egy kihívással: a tripoli nemzetközi repülőtér 2014-es lerombolása óta egyetlen külföldi légitársaság sem indít járatokat a líbiai fővárosba. Emellett kevés olyan állam van, amely engedélyezi a líbiai légitársaságoknak, hogy leszálljanak területén. A külföldi utazásokhoz ezen kívül a legtöbbször vízumra van szükség, de Törökország miszrátai képviseletét leszámítva másfél éve csak zárt ajtókat talál az, aki felkeres egy konzulátust.

“Az élet egyre drágább, miközben nem tudunk pénzt felvenni a bankokból” – erősítette meg az 50 éves Florence, aki francia állampolgárként egy líbiai férfi felesége.

“Napról napra tengetjük az életünket, és ha a dolgok nem javulnak, elhagyjuk az országot” – mondta az asszony, aki kész lenne hátrahagyni mindazt, amit két lányuknak férjével együtt létrehozott.

“Azonban mégis attól rettegünk a legjobban, hogy az Iszlám Állam terjeszkedése eléri Tripolit” – összegezte.

Kapcsolódó Cikkek