EUR: 307,50 Ft
CHF: 282,97 Ft
2017. május 28., vasárnap
Emil, Csanád

Belföld

A szenvedélybetegségek társadalmában élünk

A szakértők szerint a modern társadalomban szinte törvényszerű, hogy valamilyen szenvedélyben keressünk nyugalmat. De van alternatíva. Ezt kínálja a Magyar Kékkereszt Egyesület (MKE) dömösi rehabilitációs központja is.

Ha azt gondolnánk, hogy az alkoholizmus az utóbbi néhány évtized súlyos tünete, nagyot tévedünk. Magyarországra már 1895-ben megérkezett Svájcból egy teológiatanár segítségével az a mozgalom, amely a mértékletességet hirdette a terjedő iszákossággal szemben. A Kékkereszt Egyesület a történelem viharaiban azóta többször feloszlott, hogy végül 1993-ban ismét újjáalakulva, a területen jelentős tapasztalatokat szerző, 1981-ben alapított Református Iszákosmentő Misszióval együttműködve igyekezzen segíteni az alkoholfüggőkön és más szenvedélybetegeken.

alkohol1

Sok az olyan érzékeny ember, aki a családban látott minták alapján valamilyen szenvedélyben látja a kivezető utat a mindennapok megpróbáltatásai elől – mondta a Lokálnak Némethné Balogh Katalin misszióvezető, a Kékkereszt dömösi intézményének vezetője. – Általános magyarázat nincs a függőség kialakulására, de a szakértők egyetértenek abban, hogy a szenvedélybetegségek társadalmában élünk, az életmódunk hozza magával, hogy ilyesmiben keressünk vigaszt.

Persze csak ha nem ismerünk más megoldást. Az MKE az Istennel való kapcsolat lehetőségét, a tartalmas élet megismerését kínálja fel azoknak, akik itt kérnek segítséget, illetve akiket az egyesülettel jó kapcsolatokat ápoló szociális ellátórendszer tanácsol ide. – Az utóbbi időben gyakrabban jelentkeznek huszonévesek is, de a betegek átlagéletkora nálunk ötven év – magyarázta Némethné Balogh Katalin. – Az a tapasztalatunk, hogy sokuk számára az az értékrend, amelyet közvetítünk, teljesen ismeretlen. Rácsodálkoznak arra, amit a hit, a közösség, az egymással szembeni törődés jelent, azaz ami igazán mély értelmet ad az életnek.

A vezető szerint a gyógyulás nem könnyű, az egyesület szakemberei leginkább a küzdelem felvállalásában tudnak segíteni. – Nehéz visszatérni a mindennapokba az itt eltöltött idő után – mondta. – Van, aki újra elbukik, van, aki visszatér. Olyan is van, aki – mint valamiféle lelki wellnessbe – évente eljön hozzánk felfrissülni, erőt meríteni. Mindenkinek más az útja. Mi a legfőbb feladatunknak a biztatást tekintjük, hogy arra sarkalljuk a bajban lévőket: ne álljanak meg, ne adják fel, küzdjenek, menjenek tovább. És jó tudni, hogy sok esetben mindez nem hiábavaló.

Kapcsolódó Cikkek