EUR: 309,31 Ft
CHF: 288,18 Ft
2017. január 23., hétfő
Rajmund, Zelma

Külföld

Brit EU-népszavazás – Menni vagy maradni?

Több mint negyven év után ismét sorsfordító népszavazásra készül Nagy-Britannia: David Cameron miniszterelnök szombati bejelentése alapján a választóknak június 23-án kell dönteniük arról, hogy hazájuk az Európai Unió tagja maradjon-e.

A briteknek nem először teszik fel ezt a kérdést, de az előző hasonló népszavazás részvevői közül a legfiatalabbak is 60-as éveik felé közelednek, és a ma élő britek jelentős többségének még nem volt alkalma referendumon kifejteni álláspontját ebben a kérdésben.

Brüsszel, 2016. február 19. David Cameron brit miniszterelnök távozik az Európai Unió kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának végén, 2016. február 19-én. A tagállamok vezetői a migrációs válságról és Nagy-Britannia uniós reformigényeiről tárgyaltak. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Brüsszel, 2016. február 19.
David Cameron brit miniszterelnök távozik az Európai Unió kétnapos brüsszeli csúcstalálkozójának végén, 2016. február 19-én. A tagállamok vezetői a migrációs válságról és Nagy-Britannia uniós reformigényeiről tárgyaltak. (MTI/EPA/Olivier Hoslet)

Nagy-Britanniát a háború utáni időszak egyik meghatározó konzervatív párti politikusa, a 2005-ben elhunyt Sir Edward “Ted” Heath egykori miniszterelnök vezette be az EU akkori elődszervezetébe, az Európai Gazdasági Közösségbe.

Heath az oxfordi egyetem elvégzése után európai körútra indult, személyes tanúja volt egyebek mellett a spanyol polgárháborúnak és a nácik nürnbergi parádéjának, és – ellentétben több akkori konzervatív eszmetársával – élesen ellenezte az appeasement politikáját, vagyis a kiegyezést Hitlerrel.

A háború után – éppen a második világháború előtti és alatti benyomásainak hatására – Heath az európai integráció elszánt híve volt, és már 1960-ban ő lett a felelőse a brit közös piaci csatlakozási tárgyalások korai – Charles de Gaulle francia elnök ellenállásán akkor még rendre elbukó – fordulóinak.

A brit csatlakozási egyezmény végül 1973. január 1-jén – éppen Heath miniszterelnökségének idején – lépett életbe.

Egy évvel később már nem Heath, hanem örök munkáspárti riválisa, Harold Wilson lakott a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencián. Wilson választási programjában szerepelt egyebek mellett az is, hogy Londonnak újra kell tárgyalnia viszonyrendszerét a közösséggel, utána pedig népszavazásra kell terjeszteni azt a kérdést, hogy Nagy-Britannia az EGK tagja maradjon-e.

A munkáspárti kormány megosztott volt a kérdésben: a Labour hagyományos szocialista irányvonalát képviselő szárny – tagjai között olyan nehézsúlyú veteránokkal, mint Michael Foot és Tony Benn – euroszkeptikus alapállásra helyezkedett, és a kilépést támogatta, jóllehet a munkáspárti kormány hivatalosan a bennmaradás mellett kampányolt.

Az 1975 júniusában megtartott népszavazáson végül a brit választók kétharmados többséggel Nagy-Britannia közösségi tagságának fenntartása mellett döntöttek.

Négy évtized elteltével mintha ismételné magát a történelem – csak a szereplők cseréltek helyet.

David Cameron konzervatív miniszterelnök három éve hirdette meg, hogy a brit kormány 2017 végéig népszavazást tervez Nagy-Britannia EU-tagságáról, és ez bekerült a Konzervatív Párt tavalyi választási programjába is. Cameron tervében ugyanakkor szerepelt az is, hogy London a referendum előtt újratárgyalja az Európai Unióhoz fűződő viszonyrendszerét Brüsszellel, és a brit választóknak e tárgyalások eredményei alapján kell dönteniük arról, hogy az EU-n belül, vagy azon kívül akarják-e tudni hazájukat.

A konzervatív párti kormány maga is megosztott a kérdésben, az EU-szkeptikus szárny – tagjai között olyan meghatározó politikusokkal, mint Michael Gove igazságügyi miniszter és Iain Duncan Smith munkaügyi miniszter – a kilépést támogatja, jóllehet a kormány hivatalos álláspontja az, hogy Nagy-Britannia maradjon a megreformált EU tagja.

A mostani újabb referendumnak ugyanakkor van egy rendkívüli horderejű járulékos tétje is. Ha ugyanis a júniusi EU-referendumon a britek többsége a kilépésre voksol, abban az esetben gyakorlatilag teljesen bizonyosra vehető, hogy újból napirendre kerül a skót függetlenségi népszavazás. Skóciában 2014 szeptemberében tartottak népszavazást a függetlenné válásról. A referendumon az elszakadást ellenző erők győztek 55,3 százalékos szavazataránnyal, és David Cameron a voksolás másnapján kijelentette, hogy a skót függetlenség kérdése “egy nemzedéknyi időre, sőt talán végérvényesen rendeződött”.

Nicola Sturgeon skót miniszterelnök szerint azonban a kérdés nem ennyire egyszerű. Sturgeon többször hangoztatott álláspontja szerint ugyanis ha a skótok többsége a brit EU-népszavazáson az EU-tagság mellett voksol – ahogy azt minden közvélemény-kutatás valószínűsíti -, miközben az Egyesült Királyság összlakosságának többsége a kilépésre szavaz, akkor elkerülhetetlenné válhat az újabb referendum kiírása a skót függetlenségről.

Mindezek alapján a júniusi népszavazás kettős tétje az, hogy a 2020 májusában esedékes következő brit parlamenti választások idején az Egyesült Királyság az Európai Unió, Skócia pedig az Egyesült Királyság tagja lesz-e még.

Kertész Róbert, MTI

Kapcsolódó Cikkek