EUR: 307,59 Ft
CHF: 281,39 Ft
2017. május 24., szerda
Eszter, Eliza

Budapest

Kölcsey és Sinkovits, a jó páros

Kölcsey lassan befejezte a Hymnust ezekben a napokban 1823-ban, de akkor még nem tudta, hogy a szatmárcsekei magányban megírt verse, költeménye a magyar kultúra kiemelt ünnepének igazodási pontja lesz. 15 esztendeje, január 18-án pedig az egyik utolsó, valódi színészóriás, Sinkovits Imre hagyott itt bennünket. (Jegyzetünk az évfordulókról a www.lokal.hu- olvasható.)

Budapest 2001.01.18. Életének 73. évében elhunyt Sinkovits Imre Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzet Színésze. Sinkovits Imrét a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium és a Magyar Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek. A képen: Sinkovits Imre Shakespeare: Tévedések vígjátéka című darabjában. MTI Fotó:

Sinkovits Imre 2001. január 18-án hunyt el. 73 éves volt Fotó: MTI

kölcsei szobor

Kölcsey Ferenc 1823-ban írta a Hymnust Foto: Wikimedia

Kölcsey lassan befejezte a Hymnust ezekben a napokban 1823-ban, de akkor még nem tudta, hogy a szatmárcsekei magányban megírt verse, költeménye a magyar kultúra kiemelt ünnepének igazodási pontja lesz. A gyönyörű-szomorú Himnusz 2001 óta engem másra is emlékeztet. Január 18-án volt 15 esztendeje, hogy az egyik utolsó, valódi színészóriás, Sinkovits Imre itt hagyott bennünket.

És magával vitte a szép színpadi beszédet. A szerzők nyelvezete iránti alázatot. Az írók megbecsülését.

Fogalmam sincs, hogy Imre bátyánk ma járna-e színházba. Hogy értené-e Shakespeare-t a Shakespeare-t üvöltő színészkolléga szájából? Hogy hallana-e olyat, amit ők még tudtak: suttogni a színpadon. Hogy látna-e olyat, amit ő nagyon tudott: megjelenni. A takarást is reflektorfénybe állítani. Csendben nézni. Jelen lenni.

A Magyar Kultúra Napját ünnepeljük, és közben egyre inkább elfeledkezünk kulturáltságunk legfőbb kifejező eszközéről – a beszédről. Az anyanyelvünkről. Anno még volt olyan a rádióban, hogy mikrofonbizottság. Komoly emberek alkották. Nem lehetett csak úgy beülni a stúdióba és millióknak pöszén, szörnyű intonációval beszélni a nemzeti főadón. Mert még a hangmérnöknek is olyan tekintetük volt egy-egy beszédbéli slendriánság kapcsán, hogy az ember inkább nem kockáztatott. Akkor, amikor Sinkovitsok, Bástik éltek jószerivel a Pagodában, várva egy-egy rádiójáték felvételére, nem lehetett akárhogyan megszólalni a mikrofon előtt.

Ma már nincsenek Sinkovitsok és nincs mikrofonbizottság sem. Beszélünk a vakvilágba összevissza, jópofizva. Vagy legalábbis, annak gondolva magunkat.

Pedig csak be kellene ütni az egyik videomegosztó csatornán Sinkovits nevét, be kellene csukni a szemünket, és csendben hallgatni két-három percet. Hallani őt. A magyar kultúrát. Mondjuk, előadásában: Hymnus, a Magyar nép zivataros századaiból.

És akkor tudni fogjuk, hogy mi a Magyar Kultúra Napja. Kölcsey és Sinkovits. Jó páros. És egy picit el is szégyellhetjük magunkat.

Kapcsolódó Cikkek

  • Továbbra is előzetesben

    Továbbra is előzetesben

    Három hónappal meghosszabbította a bíróság a 2016. szeptember 24-ei Teréz körúti robbantás feltételezett elkövetőjének előzetes letartóztatását.

  • 113 éves üzenet a Szépművészeti mai mestereinek

    113 éves üzenet a Szépművészeti mai mestereinek

    Vajon mire gondolt Beszédes Ottó festősegéd, amikor 1904. május 28-án gondosan összecsavarta és egy üvegcsébe zárta azt az üzenetet, amelyben megemlékezett saját, valamint Glaser János és Reissmann Károly Miksa festőművész erőfeszítéseiről, amelyeket a Szépművészeti Múzeum belső díszítése során kifejtettek?