EUR: 309,90 Ft
CHF: 267,31 Ft
2017. szeptember 22., péntek
Móric

Belföld

Terrorveszélyhelyzet: nem túlhatalom, inkább életbiztosítás

Destruktív álvitának tartja Orbán Balázs a terrorveszély alkotmányba foglalása körül kirobbant perpatvart. A Századvég kutatási igazgatója és a Migrációkutató Intézet vezetője a Lokálnak adott interjújában arról is beszélt, hogy a terrorveszélyhelyzettel járó jogosítványoknak a kormánynál a helyük, már csak a nemzetközi gyakorlat alapján is. Szerinte ha nem történik radikális változás, a XXI. század a bevándorlásról fog szólni Európában.

Orbán Balázs, Migráció Kutató  (Fotó: Máté Krisztián)

Fotó: Máté Krisztián

– Hetek óta forró téma a terrorveszély rögzítése az alaptörvényben. Ön szerint indokolt a változtatás?

 Sőt, úgy fogalmaznék, hogy szükséges, de nem elégséges. A hírek szerint az alkotmánymódosításon túl egy teljes „biztonsági csomag” előkészítése is zajlik, ez már közelebb vihet a megoldáshoz. Az Egyesült Államok a 2001-es terroreseményeket követően újragondolta a rend, a biztonság és a szabadságjogok egymáshoz való viszonyát, ugyanez az európai országokban sok helyen elmaradt. Pedig Párizs után talán nem különösebben nehéz belátni, hogy megváltozott körülöttünk a világ.

– A jelek szerint mégis, hiszen komoly viták övezik a kormány ez irányú törekvéseit.

 Meggyőződésem szerint ebben a formában és stádiumban nem konstruktív véleménykülönbségről, hanem destruktív álvitáról van szó. Ugyanolyan csatározás folyik, mint a kerítés építése kapcsán vagy akörül, hogy vajon a tél gátat szab-e a migrációs hullámnak. A mesterségesen generált vitákról persze fél év alatt kiderült, hogy teljes mértékben feleslegesek. Most is erre számítok. A gond inkább az, hogy a valódi kérdések megvitatására már nem jut elég energia. Azt remélem, hogy egyre inkább a valódi töréspontok mentén folyik majd a párbeszéd, úgymint a rendvédelmi és honvédelmi szervek szerepéről, az integráció kudarcának veszélyeiről, vagy éppen arról, hogy milyen Európában akarunk élni a jövőben.

– Tehát nem érzékeli, hogy az újabb alaptörvény-módosítás ötletével a kormányerők egy kiadós pofonba szaladtak volna bele?

 Éppen az ellenkezőjét gondolom, szerintem az ellenzéki oldal lőtt bakot. Mert lehet azt mondani, hogy nem elegáns sűrűn hozzányúlni az alkotmányhoz – ezt egyébként aláírom  –, ugyanakkor arra is tudni kell választ adni, hogy miként reagáljunk a megváltozott biztonsági környezetre. Ez egy konstruktív megközelítés volna, csakhogy az ellenzék ebben elutasító, vagy legalábbis arra játszik, hogy az alkotmány stabilitása kapcsán bírja szkanderezésre a kormányt, illetve a tervezett módosítás eredményezte túlhatalom kártyáját húzza elő. Pedig szerintem egy ilyen fajsúlyos ügyben konszenzusra kellene törekedni, mert ebben a szituációban nem a keresztbe fekvés, hanem a cselekvés nyugtatja meg az állampolgárokat.

– Ha már megemlítette, alaptalan az a kifogás, hogy a változtatás gyakorlatilag teljhatalmat jelent?

– Először is fontos leszögezni, hogy a konkrét javaslatot most fogjuk megismerni, a végső változat nyilvános parlamenti vitában fog kikristályosodni. Az eddig ismert információkból semmi rendkívülire nem lehet következtetni, egyedül a különleges intézkedések 60 napos időtartama szokatlan. Ez utóbbi kapcsán viszont a kormányoldal már jelezte, hogy a tervezet rugalmasan alakítható. Elsőbbséget érdemlő alkotmányos szempont ugyanis, hogy a valóban szükségesnél ne öleljen fel hosszabb időt a különleges jogrendi állapot, és minél hamarabb bekapcsolódhasson a parlamenti kontroll. Önmagában az, hogy a veszélyhelyzet bevezetéséről a kormány dönt és a pluszjogosítványok a kabinetet illetik meg, bevett gyakorlat külföldön is, és pusztán azon a logikán alapszik, hogy a kormány az a szint, amely a nemzetbiztonsági és rendvédelmi szervek jelzése alapján közvetlen információk birtokában van. Ezért aztán valójában az volna hibás megközelítés, ha a kormány helyett más kerülne döntéshozó pozícióba. Arra is szeretnék emlékeztetni, hogy az alaptörvény eddig is ismerte a különleges jogrendet, ennek öt kategóriáját is nevesíti. Ezek közül talán a veszélyhelyzet hasonlít a leginkább a felvázolt terrorveszélyhelyzetre, csakhogy előbbi elemi csapás vagy ipari szerencsétlenség idején hirdethető ki. Ennek elrendelésére jelenleg is a kormány jogosult, az alkalmazásában semmilyen visszaélés nem történt.

Orbán Balázs, Migráció Kutató  (Fotó: Máté Krisztián)

Fotó: Máté Krisztián

– Akkor mért nem inkább ezt bővítik ki, mintsem hogy új minősítést vezessenek be? 

 Nem tartanám szerencsésnek egymástól teljesen különböző esetek egybesorolását. Más a vörösiszap és más a radikális iszlám szervezkedés. Tisztább és egyértelműbb helyzet az elkülönítés, már csak garancia szempontjából is, hiszen így egyértelmű politikai felelősség terheli a kormányt, hogy okkal, közvetlen fenyegetés esetén nyúl az intézkedéshez. Hadd húzzam alá még egyszer, hogy az ilyen viták rossz irányból közelítenek a problémához. Az, hogy Európában valós a terrorfenyegetés, tény. Ezért aztán az a legfontosabb feladat, hogy idehaza is felkészüljünk bármilyen eshetőségre. Olyan ez, mint az életbiztosítás, amely sokszor nyűgnek, drágának vagy feleslegesnek tűnik, de alakulhat úgy, hogy aztán beigazolódik a létjogosultsága.

– Tudna egyébként konkrét helyzetet mondani, amely maga után vonhatná a terrorveszély bevezetését?

 Nyilvánvaló, hogy a korábbi évtizedekben betelepült és időközben radikalizálódott sejtek csakúgy, mint a mostani hullámban érkezett iszlamisták, a belső határok nélküli schengeni térségben bárhol kockázatot jelentenek. Ráadásképp az újonnan érkezők az arab világ belső konfliktusait is importálták Európába. Nem utolsó szempont az sem, hogy a magyar külső schengeni határhoz közeli boszniai muszlim közösségben húsz éve megfigyelhető és egyre erősebb a radikalizálódás.

– Mit tippel, lesz uniós visszhangja, ha alkotmányos szintre emelkedik a terrorveszélyhelyzet?

 El tudom képzelni, hogy Brüsszelben felkerül a radarra jogszabály, bár ez szerintem kizárólag azon múlik majd, hogy az ellenzék milyen mértékben exportálja az ügyet a nemzetközi fórumokra, mert alapvetően azt gondolom, hogy „magyar lobbi” nélkül ez nemzeti hatásköri kérdés.

– Egyelőre persze az is kérdéses, hogy a parlamentben összejön-e a kétharmados többség.

 Szerintem az egyetlen logikus irány, ha végül sikerül kompromisszumra jutni. Ellenkező esetben a következő fél év belpolitikai értelemben ettől lesz hangos ahelyett, hogy az ellenzék valódi kihívások elé állítaná a kormányt. A múlt héten a röszkei határszakaszon azt tapasztaltam, hogy a különböző országokban bekövetkezett szigorítások miatt ismét nagy létszámú migránscsoportok jelentek meg. A kormány feladata a rendet fenntartani, az ellenzék feladata pedig ennek kemény számonkérése.

Orbán Balázs, Migrációkutató Intézet  (Fotó: Máté Krisztián)

Fotó: Máté Krisztián

– Becslések szerint csak Németországba több mint egymillió migráns érkezett tavaly. Mit mutatnak az idei előrejelzések?

 Éppen a német magatartáson múlik sok minden. Jelenleg azt a logikát követik, hogy a már úton lévők Németországba jutását próbálják megnehezíteni. Ez elviekben okozhatna csökkenést a migránsok létszámában, ugyanakkor Németország azt is kinyilvánította, hogy legális csatornán továbbra is fogad bevándorlókat. Vagyis a más civilizációkból érkező tömegek kérdésére adott politikai válasz nem változott, és az illegális csatornák sem „dugultak el” érdemben. A mértéktartó intézetek felmérése szerint így idén év végéig három-négy millió fő léphet partra Európában.

– Közülük hánynak lehet Magyarország a végállomás?

 Ha a kvótára gondol, akkor ezzel inkább az a probléma, hogy a lopakodó föderáció egyik zászlóshajója. Ez a flotta egy olyan kikötő felé vitorlázik, ahol végül mindenről egy központban, szupranacionális szinten döntenek a tagállamok feje felett. A migrációs krízis felszínre hozta az ezen dogma kapcsán egymásnak feszülő ellentéteket. Sajnos úgy tűnik azonban, hogy komolyabb sokkhatás kell ahhoz, hogy az újratervezés elinduljon.

 Lassan két éve tart, meddig húzódhat el a migrációs válság?

 Azt kell látni, hogy több száz millióan élnek instabil környezetben, ahol az élet fenntartása ilyen-olyan okokból nem lehetséges. Szíriát fegyveres konfliktus is sújtja, de amúgy az országban régóta aszály is dúl, eközben pedig a lakosság az elmúlt évtizedekben megháromszorozódott. Tehát akkor sem volna életképes az állam, ha éppen nem bombáznák szét. Afrikában szintén akkora a túlnépesedés, hogy a kontinens nem képes eltartani ennyi embert, miközben Közép-Ázsiában óriási a szegénység. A telekommunikációs eszközök elterjedésével ezek az emberek arról értesülnek, hogy Európa mindenki számára a lehetőségek hazája kíván lenni. Ne csodálkozzunk tehát, ha útnak indulnak. Fontos faktor lesz, hogy a beáramlás mennyire marad akadálytalan. Amennyiben igen, a következő néhány évtizedet a bevándorlás fogja meghatározni.

Kapcsolódó Cikkek