EUR: 309,50 Ft
CHF: 267,35 Ft
2017. szeptember 23., szombat
Tekla, Líviusz

Külföld

Vita az amerikai Legfelső Bíróság új tagjának jelölése körül

Miközben az Egyesült Államokban gyászolják a szombaton szívrohamban elhunyt Antonin Scaliát, a Legfelső Bíróság egyik konzervatív tagját, máris vita folyik arról, hogy Barack Obama amerikai elnöknek kell-e egyáltalán új bírát jelölnie a megüresedett posztra az elnökválasztási folyamat kellős közepén. A kérdés nagy jelentőséggel bír, hiszen a szövetségi Legfelső Bíróság az Egyesült Államokban az alkotmánybíróság szerepét tölti be.

Elhúzódó és heves vitákra számítanak a politikai elemzők az Antonin Scalia halála utáni időszakban, s nem szabad alábecsülni a főbíró halálának következményeit nemcsak az elnökválasztási kampányra, hanem az Egyesült Államok jövőjére is. Scalia, akit még Ronald Reagan korábbi elnök javasolt, majd nevezett ki a Legfelső Bíróság tagjának 1986-ban, következetesen konzervatív bíró volt, s akár a globális klímaváltozás, akár az illegális bevándorlás ügyében állásfoglalásaival a republikánusok véleményét tükrözte. Halála előtt a kilenctagú Legfelső Bíróságon a konzervatívoknak 5-4 arányú többségük volt.

Egy új főbíró jelölése pont ezért válik jelentőssé, hiszen ha Obama elnök egy liberális főbírót javasol, akkor liberális többség lesz a testületben. Ez pedig lényeges változást hozna, mert az alkotmánybíróság szerepét betöltő testület az amerikai élet lényeges kérdéseiben foglal kötelező érvényű állást.

A szövetségi Legfelső Bíróság tagjainak megbízatása élethosszig tart, s ritkán fordul elő, hogy valamelyikük visszavonul. A legutóbbi kivétel Sandra Day O’Connor volt, aki pár évvel ezelőtt vonult vissza azért, hogy ápolja beteg férjét.

A főbírák személyének kiválasztását, jelölését és megválasztását hosszas folyamat előzi meg. Először az Egyesült Államok elnöke javasol egy jelöltet, akit ezután a szenátus igazságügyi bizottsága meghallgat. Ezt követően a szenátus egésze szavaz a jelöltről. Jóllehet, a száztagú szenátus egyszerű többsége is elég a kinevezéshez, ám a törvényhozók sokáig elhúzhatják, illetve akadályozhatják a végleges döntést. Legutóbb 1968-ban történt meg, hogy a republikánusok – akik akkor kisebbségben voltak a szenátusban – megakadályozták Lyndon Johnson elnök jelöltjének, Abe Fortasnak a kinevezését a Legfelső Bíróság élére.

A főbírók jelölése azért politikai viták tárgya, mert az alkotmánybírói testület összetételétől függ, hogy a társadalmat élesen megosztó kérdésekről, mint például az abortuszról, a pozitív diszkriminációról, vagy a fegyverviselés ügyéről, milyen arányban dönt az 5-4-es felállású grémium. A bírák beállítottsága és arányuk a testületben tehát meghatározó az amerikai politika és társadalom jövőjére nézve. A két nagy politikai párt ezért a végsőkig ragaszkodik az általa megfelelőnek tartott személyek jelöléséhez.

A republikánusok most arra az íratlan szabályra – egy nyolc évtizedes hagyományra – hivatkoznak, hogy elnökválasztási évben nem szoktak jóváhagyni jelölteket a Legfelső Bíróságba.

Kapcsolódó Cikkek