EUR: 308,49 Ft
CHF: 287,65 Ft
2017. január 19., csütörtök
Sára, Márió

Egyéb XIV.kerület

A balettet soha nem késő elkezdeni!

Felnőtt balett a Lipták villában Vezeti: Riedl Ágnes a Magyar Állami Operaház táncművésze ( Fotó: Sáfár Tibor) Felnőtt balett a Lipták villában Vezeti: Riedl Ágnes a Magyar Állami Operaház táncművésze Urmai Gabi ( Fotó: Sáfár Tibor)

A látszólag  kecses mozdulatokat nem könnyű összehangolni
(Fotó: Sáfár Tibor)

A Lokál tesztkommandója most a Lipták Villa felnőttbalettórájára „csapott le”. Riedl Ágnes balettmester vezetésével nagyon barátságos, igazán belevaló, és a finom, nőies mozdulatok ellenére meglepően erős csapatba csöppentünk. Az izomláz és a jókedv az óra után több napig garantált.

Húsz év elteltével balettcipőt húzni igazán bátor vállalkozás, de, gondoltam, mit veszíthetek, hiszen felnőttbalettórára készülök, valószínűleg itt senki sem képzett táncos. Ez volt az első tévedésem. Az öltözőben azonnal összebarátkoztam Katával, az egykori színésznővel, aki számos zenés darabbal a háta mögött, pályaelhagyóként beszédtechnikát oktat. Kétgyermekes anyuka, a kisfia tíz hónapos, ám alakján egyáltalán nem látszik, hogy nemrég szült.

Felnőtt balett a Lipták villában Vezeti: Riedl Ágnes a Magyar Állami Operaház táncművésze ( Fotó: Sáfár Tibor) Felnőtt balett a Lipták villában Vezeti: Riedl Ágnes a Magyar Állami Operaház táncművésze Urmai Gabi ( Fotó: Sáfár Tibor)

Kata (hátul) és Bea már rutinos a rúd mellett (Fotó: Sáfár Tibor)

A balett-teremben Riedl Ágnes, a Magyar Állami Operaház táncművésze várta a felnőtt balerinákat. Kezdetben úgy tűnt, Katával ketten alkotjuk aznap a csapatot, de befutott Bea is, aki októberben állt először a balettrúd mellé, majd sorra jöttek a többiek és gyorsan megdőlt a második elképzelésem: nem csak nádszálvékony lányok járnak ide, hanem formás, hús-vér nők, akik kecsesek és hajlékonyak és nem a súlyukkal törődnek. Pillanatok alatt kiderült, hogy nem is az a lényeg. Már a bemelegítés közben szigorúan kijavította Ági a tartáshibákat, és ez alól a tesztriporter sem volt kivétel:

– Gabi, húzd le a vállad! – szólt, ha elkalandozott a figyelmem, pedig a testtudatosság figyelmet és fegyelmet igényel. Néhány perc múlva azonban büszkén húztam ki magam, amikor Ági megdicsért és észrevette a nyomokban talán még fellelhető táncosmúltat. A balettrúdnál aztán lassan a testem is felismerte a régi mozdulatokat: magam is meglepődtem, hogy a lábam automatikusan megtalálta az ötödik pozíciót és rutinosan blattoltam Katáról a lépéseket – persze, amolyan lelkes műkedvelő módjára. A balettóra egyébként keményebb volt, mint egy fitneszkickboxedzés, cserébe viszont érezhetően sok boldogsághormont termelt.

Kapcsolódó Cikkek