EUR: 313,16 Ft
CHF: 290,48 Ft
2016. december 03., szombat
Ferenc, Olívia

Belföld Tatabánya

Akit a céljai határoznak meg

Dr. Berkovics Gergely hat éve dolgozik a tatabányai polgármesteri hivatalban. Jogi referensként kezdte, aljegyzőként folytatta, most pedig ő vehette át a nyugdíjba vonult Tamásné Lobenwein Gizellától a jegyzői feladatokat. Munkáról, családról, célokról beszélgettünk, de még az orgonálás is szóba került.

− Tamásné Lobenwein Gizella okos, lelkiismeretes emberként írta le utódját, akinél a legjobb kezekbe kerültek a hivatali ügyek.

− Örülök, hogy így látja. Nagyon szerettem vele dolgozni, jól megtaláltuk egymással a hangot, remek munkakapcsolat alakult ki közöttünk a három év alatt, tulajdonképpen együtt dolgoztunk az ügyeken. Biztosan hiányozni fog az, ahogyan egy mondattal megnyugtatott: Na, fiam! – így kezdte mindig.

13a

− Ön is ezer szállal kötődik Tatabányához, ahogyan ő?

− Azért is nagy megtiszteltetés, hogy Schmidt Csaba polgármester úr engem bízott meg a jegyzői feladatok ellátásával, mert Tatabányán, születtem, Bánhidához kötnek a barátaim, a helyi közösségek, de a bányához is van kötődésem: anyai nagyapám vájárként kezdett dolgozni, majd vájárból lett az akkori Péch Antal Bányaipari Technikum tanára. Apai nagyapám pedig bányabalesetben vesztette életét Várpalotán. A bányászok példáján, de a szüleimtől is azt tanultam, hogy csak kemény munkával és a munka szeretetével lehet előrébb jutni.

− Az iskoláit is Tatabányán végezte?

− Az Árpád Gimnáziumba jártam, ami itt van a hivatal szomszédságában, úgyhogy mondhatnánk, nem jutottam messzire. Ez persze nem igaz, mert a jogi kart a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen végeztem, Budapesten voltam joggyakornok, majd Székesfehérváron kezdtem dolgozni a környezetvédelmi felügyelőségen. Aztán a megyei közigazgatási hivatal munkatársaként tértem vissza Tatabányára. A polgármesteri hivatalba 2010-ben kerültem, még jogi referensként, 2012 márciusában pályáztam meg a pozíciót, és lettem aljegyző. Még akkor, 2012-ben szereztem meg a közigazgatási szakvizsgát, az egységes jogi szakvizsgát pedig tavaly. Az utolsó vizsgámat már háromgyerekes apaként tettem le.

− Akkor azóta biztosan 48 órából állnak a napjai.

− Nem lenne rossz, mert valóban nehéz megteremteni az egyensúlyt. Vannak hivatali feladataim, amelyek a késő délutánra csúsznak át. Azok elvégzésére nem is lenne lehetőségem, ha a feleségem, Krisztina nem állna mellettem. Hálás vagyok neki, amiért olyan hátországot biztosít, amellyel ilyen felelősségteljes feladatkörben is helytállhatok. Hétvégén igyekszünk időt szakítani a közös családi programokra, de esténként szépirodalom helyett már jogszabályokat olvasok. Mindig van utánpótlás.

13b

− Mivel kapcsolódik ki?

− A kisgyerekesek érteni fogják, ha azt mondom: néha nem tudom, hol fáradok el jobban, a munkahelyemen vagy otthon. A kollégáimmal heti két-három alkalommal lejárok konditerembe, mert a szervezetem igényli. Régi hobbim a kertészkedés, a legújabb pedig az orgonálás. A Bánhidai Egyházközség énekkarában énekelek, mégis azt mondhatom, különösebb zenei előképzettség nélkül kezdtem el az orgonálást. A múlt év végén született az elhatározás. Egy kézzel már tudok játszani, és a házi feladatot sem hanyagolom el szolfézsből. Az orgonálás segít kikapcsolni, hogy ne csak a jogszabályok járjanak a fejemben, mert egyébként megesik velem, hogy egy buszjegy vásárlásakor is az jut eszembe, hogy egy fuvarozási szerződést kötöttem.

− A gyerekek hogy viszonyulnak az új hobbihoz?

− Otthon szintetizátoron gyakorolok, amíg ők játszanak körülöttem. Versengünk, ki a hangosabb. A nagyobbik fiam, Benedek már első osztályos, öccse, Ágoston nagycsoportos az óvodában. Ők ketten nagy zsiványok, de egyéves húgukat, Erzsébetet királykisasszonyként hordozzák a tenyerükön. Erzsébet a másfél éve eltávozott Nagy László iránti tiszteletünk, szeretetünk jeléül kapta a nevét, Laci atya édesanyja után. A szüleim után ő az a személy, akit a példaképemnek tekintek. Ő mondogatta mindig, hogy az ember értékét a céljai határozzák meg.

− És hogyan áll most céljai megvalósításában?

− Ha a hivatali céljaimról beszélünk, akkor a hatékonyabb működést, a minőségi szakmai munka folytatását tűztem ki. Ez számomra a kollégák motiválását, a velük való törődést is jelenti. Magánemberként pedig nem kell nagyobb cél, mint hogy egészséges, boldog gyermekeket neveljen fel az ember hitben és szeretetben. És ha ez az út zötyögős is néha, szerintem jó irányba haladunk.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek