EUR: 310,14 Ft
CHF: 288,85 Ft
2017. január 24., kedd
Timót

Budapest

Fotó a falon

Majd’ minden házban, lakásban, amelyekbe sétáim során eljutottam, volt a falon egy fotó, amelyik egyáltalán nem illett a berendezéshez, bútorzathoz, mégis megállított és elgondolkodtatott. Szinte kényszerített, hogy kitaláljam, megköltsem a történetét, legendáját. Ami aztán vagy találkozott a valósággal, vagy nem. Általában nem.

De az X. Y. nemzeti torna egylet-fortepanfotográfusnál készített képen oly peckesen pózolt egy általam ismeretlen házaspár, hogy mindig elidőztem a kép előtt. Kik ők? Mit csináltak? A fotón viselt ünneplőjükön kívül volt-e másik kimenőruhájuk? Hol éltek? Mit dolgoztak?

Eleinte kérdés nélkül, lopva bámultam a képeket a falakon. Volt, hogy el-elkalandozott a tekintetem beszélgetés közben. Lestem a kontúrokat, a pillanatképekben rejtőző történelmi sorsokat. Aztán volt, hogy egy-egy házigazda elkapta bámészkodásom irányvonalát és megkérdezte: A képeket nézed?

Igen, persze, mi mást is nézhetnék. (Nyilván a könyveket, de erről majd legközelebb.) És akkor kezdetét vette a mindentudás egyetemének kihelyezett fakultása, és hipp-hopp megtudhattam, hogy a dédi maga gyúrta a kenyértésztát, a dédpapa első világháborús vitéz volt, de a fia kártyán elverte a parányi birtokot, majd jöttek a kommunisták meg a padlássöprés. És a többi és a többi.

Özönlöttek felém a történetek, amelyek egy idő után kifulladtak, mert nem volt bennük több.

Egy főváros közeli kis faluban azonban egészen elképesztő képtárra bukkantam. Az előszoba, a nagyszoba, a pincelejárat oldalfalai és az emeletre vezető lépcső oldalfalai telis-tele voltak fantasztikus fotográfiákkal. Mintha az egész XIX−XX. század fordulója megelevenedett volna a falakon. És a házigazda büszkén mesélte minden egyes fotó történetét. A rajta szereplő személyek életrajzát, cselekedeteit, házasságait, munkahelyeiket, vándorlásaikat, fel- és lemenőik végeláthatatlan sorát.

régi fotó-wikimediaCsak ámultam és bámultam, szájtátva hallgattam, fejben jegyzetelni igyekeztem. Látta őszinte érdeklődésem, lankadatlan figyelmem, egy-egy pillanatban közbeszúrt kérdésem és mormogásom… Mígnem…

…mígnem egyszer csak megszánt. És elmondta, hogy egyetlen szó sem igaz abból, amit elmesélt, mert az Ecserin vették szenvedélyes bolhapiacosokként a képeket és fogalmuk sincs arról, kik szerepelnek rajtuk. Csak megtetszett nekik és passzolt a házukhoz.

Ez igaz. De ahogy beszélt, amilyen családregényt a fotókhoz költött, bennem azt az érzetet keltette, hogy a képen szereplő személyek igazi családra leltek házigazdámnál. S már ezért megérte nekik ott, a falon.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek