EUR: 307,50 Ft
CHF: 282,97 Ft
2017. május 28., vasárnap
Emil, Csanád

Extra

Kriszt Lászlóhoz a celebek is szívesen járnak

 Jó kedv, jó hangulat, lenyűgöző helyszín, de ha kell fegyelem és érdekfeszítő képzés.  A Fészek Művészklubban jártunk, ahol Kriszt László, a  Kazán István Kamaraszínház színészképző stúdiójának vezetője érdekes dolgokat árult el az iskoláról, a képzésről, ahova ismert embere – celebek – is szívesen járnak.

2016_beszed_es_szineszosztaly_2

Népes színészosztály tanul Kriszt Lászlótól (Fotó: Telegdy István)

– Több korosztály, eltérő műveltségi szint és emberi tapasztalat jellemzi ezt a színházi műhelyt. Mégis, hogy férnek meg egymással, ezek a legkülönbözőbb korosztályú és irányultságú növendékek?
– Két részre oszthatnám a csoportot, az egyik fele beszédtechnikára jár, a csapat másik része pedig kimondottan színészképzésre. Az egy másik dolog hogy a kettő nincs egymás nélkül, s ezt mostanára mindenki tudja. A különbség csupán annyi, hogy ki amire jelentkezett, azt többet tanulja, de mindenkinek van beszédtechnika és helyzetgyakorlat órája.

– Jó sokan voltak, alig fértek el!
– A látszat csal. Talán azért mert kicsi a próbaterem, s véletlenül mindenki jelen volt. Sajnos nem ez a jellemző, de hát mindenki magáért dolgozik, tanul. Itt mindenki szabadon választotta azt amiért ide jár. Bevett szokás nálunk az, hogy a leendő növendék mielőtt elkezdené a tanulmányait, többször megnézi az óráinkat, s csak ha majd eldöntötte a látottak alapján hogy járni akar e, aztán ülök vele le, hogy kijelöljük a célokat s a hozzá vezető utat.
Összefoglalva, nem árulok zsákbamacskát, az érdeklődő nézzen meg, lássa hogyan tanítok hogyan látom a világot a színházat mint olyant.

– Láthatóan sokan elfogadták akkor!
– Nem mindenkinek tetszik az hogy, itt dolgozni kell, hogy követelek. Persze ha kell pszichológus vagyok, ha kell jó-barát, vagy szigorú rendező. A mai korosztályok máshoz szoktak, másképpen szocializálódtak, mint én.

– Az szinte minden mondatából kivehető volt hogy az emberi megközelítést, az őszinte emberábrázolást mennyire fontosnak tartja...
– Talán ez így egy kicsit általános megközelítés, de lényegét tekintve igen, fontosnak tartom hogy a növendékeknek elsősorban emberileg kell többé, jobbá és értékesebbé válnunk, persze ezt iszonyatosan sok munkával, kitartással,
s majd csak ezekre építve lehet bármit is értékkelbíróan elsajátítani.

– Mielőtt eljöttem ide, azért megnéztem önöket a neten, s azt láttam hogy jó sokan jártaik ide, közismert vagy kevésbé ismert celebek, modellek vagy szerepeltek éppen az előadásaikba.
– Soha nem néztem azt hogy ki honnan jött, engem az érdekelt, hogy ha már ezt az igazán nem könnyű pályát választotta, mennyi munkát hajlandó bele tenni, s ha igen akkor mindig partner voltam ebben. Volt akinek sikerült,  s volt akitől hamar megváltam, mert úgy gondolta hogy a semmivel is lehet eredményt elérni, ami igaz lehet máshol, de nem a színház világában. De nem mondanék nevet sem pozitív sem negatív értelemben, mert a  mindenfajta teljesítmény nélküli világ engem egyáltalán nem érdekel. Persze ott is vannak ritka kivételek, és kifejezetten örülök ha nagy ritkán egy-kettő közülük tovább tud lépni, egy sokkal értékesebb, tudást igénylő szintre. A mi színésziskolánkba adott erre a lehetőség, s nem egy modellnek vagy celebnek sikerült is.

– Gondolom, sokan szeretnének énekessé, színésszé vagy táncossá válni!
– Az utánpótlás, az új generációk ömlesztve jönnek erre a pályára, de akinek nincs “egyértelmű” tudása, aki azt nem szerzi meg, nos az hamar kihullik ebből a kiélezett világból. Amit látok az elmúlt több évtizedes tanítási tapasztalatként az az, hogy elsősorban “tanulni kell megtanulniuk” a mai fiatal generációknak. Azt tapasztalom hogy a lexikális tudás, amire egyébként manapság a színészi oktatási rendszer épül, teljesen téves, hiszen hol van az értelem, hol van az, hogy értsük is azt, amit tudunk, sehol. Persze, sok  színiiskola igyekszik színvonalas képzést biztosítani a növendékeinek, az egy más dolog hogy sikerül e! Van hogy, hozzá nem értő tanárok tanítanak, de az is előfordul hogy az egyébként jó tanároknak nem sikerül átadni a tudásukat, a növendékek érdektelensége vagy lustasága miatt. Tanítási szempontból pedig, mindig a végeredményben mutatkozik meg az,
hogy mennyire értékkelbíró a képzés. Sajnos  a növendékek túlnyomó többsége azt gondolja, hogy ha végig csinálja így, úgy, amúgy az általános három éves képzést, és szerez egy OKJ-s bizonyítványt, akkor ő már attól színész. Ez csak akkor lehet igaz, ha szigorú és jó képzést kapnak, s ők maguk is mindent beleadva dolgoznak, tanulnak, gyakorolnak, de még akkor is csak ott tarthatnak, hogy tudják azt, hogy mennyi mindent nem tudnak. Ha a színésznek sikerül hiteles alakítást nyújtania a színpadon, akkor azzal tud azonosulni a közönség, s akkor eléri a színház azt, amitől színház.

Kapcsolódó Cikkek