EUR: 308,61 Ft
CHF: 283,13 Ft
2017. május 30., kedd
Janka, Zsanett

Belföld

A  munka meg az ünnepe

 Azért ha az ember visszaemlékezik a nagy szakszerves majálisokra a rendszerváltoztatás után, jogosan merül fel benne a kérdés: mit is ünnepeltek tulajdonképpen? A munkanélküliséget?

Május1-kb1953-wikipediaNem volt olyan szónok, aki a BALsors jegyében ne arról értekezett volna különböző szófordulatokkal, agitációs és propagandaszöveggel és hangerővel, hogy a melósok, a munkások a rendszerváltás vesztesei, hogy a munkanélküliség az egekbe szökken, hogy nincs munka, nincs betevő, bezzeg a Kádár-rendszerben…

Tették ezt úgy, hogy egy komplett lakatosbrigád havi fizetését vitték haza szakszervfunkciként. Kinyílott az ember zsebében a bicska, de nem szólt, mert nem akarta bántani a valóban munkanélkülivé vált dolgozók sokaságát. És akkor – lássuk be őszintén – a remény apró szikrája sem csillant meg a tekintetben, hogy belátható időn belül minden más lesz.

Jó ideig nem lett. Akkor sem, amikor a melósok érdekeit – legalábbis hangban – képviselők és védők kapták meg a kormányrudat. A helyzetük még rosszabb lett.

Most, amikor a világ legnegatívabb szóösszetétele adja a legpozitívabb hírt e témában – „történelmi mélyponton a munkanélküliség” –, nagy a csönd. Nem lehet hiányról szónokolni, nem lehet a munkanélküliek növekvő számáról értekezni. Nem, mert egyes területeken munkaerőhiány van. Azaz van munka, csak dolgozni kellene. Az meg nem mindenkinek akaródzik. Helyette inkább vakaródzik. Segély nincs – meló van. Ezt tényleg lehetne ünnepelni.

Kétlem, hogy a nevükben baloldaliak ezt megteszik. Nem illik a „kommenikációs tervbe”.

De azért a jó érzésű munkás ünnepelhet. Ha akar, akkor van hol dolgoznia. 25 évvel ezelőtt álmodni sem mert róla.

A nagy kérdés ma már az: akar-e.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek