EUR: 307,62 Ft
CHF: 282,30 Ft
2017. május 26., péntek
Evelin, Fülöp

Sport

Babó, a bajnokok bajnoka

Mozgássérült, sportot szerető újságíróként feladatomnak tekintem, hogy egyedi élettörténeteket mutassak be. Éppen ezért Valczer Hajni fotóriporter kolléganőmmel – aki egy hatéves kislány anyukája – egy olyan sorozatot találtunk ki, amelyben utánpótláskorú, a Magyar Speciális Olimpia Szövetség versenyrendszerében sportoló, értelmi sérült gyerekeket és családjaikat mutatunk be. A riportsorozat során készült fotókból pedig kiállítást szeretnénk szervezni. Elképzelni a lehetetlent című sorozatunk 2. része.

Az idén 18 életévét töltő Mayer Barbara már rutinos versenyzőnek számít a speciális olimpikonok között. Az autista lány több téli (rövidpályás gyorskorcsolyában) és nyári világjátékon (görkorcsolyában) vett már részt. Most a 2017-es Speciális Olimpia Téli Világjátékaira készül gőzerővel.

babó és édesanyja

Éva nagyon büszke lányára

Babó, ahogy édesanya hívja, Vecsésen él családjával. Tele van a szobája az érmeivel és a különböző elismerésekkel.

– Nagyon szeretek versenyezni, az ötszáz méteres táv a kedvencem, és persze a győzelem hajt. A nagy versenyekkel járó hosszú utakat viszont nehezen viselem – mesélte Barbara, aki edzője, Miklósné Malek Erzsébet csak szuperlatívuszokban beszél.

– A speciális olimpikonok között kiemelkedik nemcsak a hazai, de a nemzetközi mezőnyt figyelembe véve is. Rendkívül szép technikával korcsolyázik. Szuper versenyző – mondta az edzőnő, aki azt is hozzátette, korábban nehezen viselte a vereséget, de már ezt is megtanulta kezelni és ettől még jobbá vált.

– Az elején nem volt sok kedve a versenyzéshez – erősítette meg Barbara egykori osztályfőnöke, Csík Árpádné, Mara, aki a SOFI iskolában segítette a lány fejlődését. – A jégen gyorsan kiderült, hogy rendkívül ügyes. Nagyon hamar megtanult korcsolyázni és a sikeren felbuzdulva Erzsi néni a görkorcsolyával is megismertette. Addig-addig járt edzésre, míg indulhatott versenyeken. Csakhogy ez kezdetben túl nagy próbatétel volt számára, nem tudta elviselni, ha mások győznek, ő pedig nem. Sírt, rítt, alig lehetett megvigasztalni. Ezért aztán hajtotta magát, hogy ő legyen a leges-legelső. Még a második helyet sem tudta elfogadni! – idézte fel Mara, akinek keze alatt igazi csoda is történt Barbarával.

Korán felismerték, hogy baj van

Babóról már egészen kicsi korában kiderült, hogy autista. A lánynak van egy vele egyidős unkatestvére, akivel együtt nőttek fel, így édesanyja már korán észrevette, hogy lánya visszahúzódóbb és nem annyira barátkozó, mint a másik kisgyermek. Nehezen tanult meg beszélni is. Ezért több szakemberhez is elvitte, így ismerték fel a problémát és kezdték meg a fejlesztést.

mayer barbara– Nem volt könnyű az első év az iskolában. Barbi soha nem volt barátkozós. Legjobban egyedül szeretett lenni, valami apróságot a kezébe vett, és azzal órákig elbabrált. Ha valaki közeledni akart hozzá, azt durván elzavarta, na nem szavakkal, mert beszélni egészen hét éves koráig nem tudott. Aztán elkezdte tanulni a betűket, szépen, sorjában, az osztálytársaival együtt, ahogy kell. Aztán a szótagok jöttek és Barbi nagy ámulattal nézte mindezt a sok érdekességet. Majd ő is elkezdte a szótagokat ismételni. Szótagok, szavak, egyszer csak azt vettük észre, hogy Barbi beszél. Amikor anyukája meghallotta, sírt a boldogságtól – emlékezett a gyógypedagógus. Az ő odaadó munkájának óriási szerepe van abban, hogy Barbi ilyen jól elboldogul a mindennapokban. Egyedül közlekedik Vecsés és Budapest között, ősztől pedig egy szakiskolában tanul tovább. A versenyzést is szeretné addig folytatni, ameddig csak lehet. Ebben támogatja édesanyja, testvére és nevelőapukája is. Ha minden igaz, akkor talán a jövő évi SO Téli Világjátékokra vele tartanak, hogy helyszínen, Ausztriában szurkoljanak Babónak.

A cikksorozat első részében a Down-szindrómás Roli életét mutattuk be.

Fotók: Valczer Hajni

Kapcsolódó Cikkek