EUR: 305,02 Ft
CHF: 276,54 Ft
2017. július 22., szombat
Magdolna

Belföld

Ki alkalmazkodjon és kihez?

Catchlight Visual Services Everyday Life Pictures, Image: 76311548, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: yes, Credit line: Profimedia, Alamy

Profimedia, Alamy

Mielőtt a Kedves Olvasó azt hinné, hogy Oravecz Nórába bújtatott Coelhóként fertőzöm jobbra érdemes szürkeállományát, sietek leszögezni: az én problémafelvetéseim valósak, az ügyek létezőek és tényszerűek. Manapság már ezt is le kell írni egy ilyen cím után, nehogy mást kapjon az olvasó, mint amit vár.

Nem kreált párkapcsolati problémákról, lélekmelengető szinonimahalmazról szól a címben felvetett kérdés, hanem a rögvalóságról. A szomszédról. A szomszédról, akiről idővel, a költözés után egy évvel sem tudjuk, hogy kicsoda. Mert bizony a városok kertes részei nemegyszer üdülőövezetek voltak víkendtelkekkel egészen addig, amíg tulajdonképpen városhatáron belüli agglomerációkká váltak. És itt jön a probléma. Ezek a városrészek voltaképpen kis falvak, vagy legalábbis úgy működnek. Itt mindenki ismer mindenkit – és tud mindenkiről mindent –, itt nincsenek titkok, és ha hónapokig nem láttál valakit, akkor is tudhatod, hogy figyel. Valaki figyel.

Történetem főszereplője majd’ egy éve költözött a belvárosból az erdő mellé, a hegyek tövébe, és olyan szerencséje volt, hogy két nyeles telek közötti házat vásárolt magának. Gondolta, jó ez így, szomszédnak se híre, se hamva – gaz viszont van –, és amikor egy nagyobb kerti tárgy szállítása előtt a szakik megkérdezték, hogy a szomszédos telekre beállhatnak-e a darus kocsival átemelendő a többmázsás darabot, nyugodt szívvel mondott igent.

Hiba volt.

Mert csoda történt! Ahogy beállt a darus kocsi, szinte (és a valóságban) a semmiből előbukkant a telek – esztendeje nem látott, ismert, tudott – tulajdonosa és rögvest birtokháborítást kiáltott, feljelentéssel fenyegetett és sec perc alatt lebunkózta ismerősöm. (Hozzáteszem az egész átemelés bruttó négy percig tartott.) Főszereplőnk tisztelettudóan elnézést kért, elismerte hibáját (igaz, akkor sem tudta – mert a bemutatkozás elmaradt –, hogy kinek kellett volna szólnia, kitől kellett volna engedélyt kérnie), felajánlotta, hogy kifizeti a homokos talajban keletkezett „kárt”, valamint hogy „tereprendezést” is végez – de mindhiába. Csak azt hallgatta, hogy „nem kell”, hogy „bunkó”, hogy „jó, hogy nem rögtön házat épít oda”, meg hogy „feljelentem, feljelentem, feljelentem”.

Ismerős volt ez neki a belvárosból. Igazi házmestertempó.

Intelligens, meghunyászkodó elnézést-bocsánatot kérése bunkózásra talált hosszú percekig. A melósok már rég elmentek, hősünk persze a gereblyézést is megcsinálta. De a bunkózás nem hagyott alább.

Szóval akkor ki alkalmazkodjon kihez? Melyik kultúra melyikhez?

Ez Oravecz Nóránál is bonyolultabb…

Kapcsolódó Cikkek