EUR: 304,93 Ft
CHF: 276,87 Ft
2017. július 24., hétfő
Kinga, Kincső

Egyéb

Támad a csapatunk!

Június 2-a van, amikor ez a lap utcára, postaládákba kerül. Harminc éve gimnazistaként ott szurkoltunk a televízió előtt, hogy az európai ranglistavezető magyar válogatott majd jól helybenhagyja a friss KEK-győztes ukránoktól hemzsegő, megszálló ruszkikat.

De a tészta közbeszólt. Úgy kaptunk egy hatost elvtárséktól, hogy szagot sem fogtunk a meccsen. Kóválygó magyar legények meg egy hitehagyott Mezey mester. Ezt kaptuk meg Belanovot. Pedig! Pedig micsoda fogadkozások voltak, hogy a legjobb nyolcig tulajdonképpen kikövezett az út, a szovjetek és a franciák nem jelenthetnek akadályt, Kanadán meg átgázolunk.

Hát, nem.

Most is június van és megint (azóta először!) rangos versenyre készül a magyar labdarúgó-válogatott. Csak kicsit másképpen. Most nincs hangzatos ígérgetés, most mintha tudnák a fiúk, hogy hol a helyük. És ez jó. Ausztriában készülnek Ausztria ellen. Kedves fricska. Az ilyen csendes, szerény készülődésből szoktak a legjobb produkciók születni.

Most mi lenne az? Európa-bajnoki cím? Az kétségtelenül nagyot durranna, de azért legyünk már észnél. Az sem biztos, hogy a csoportból továbbjut a csapat. De tisztességgel – állva, mint Kós Károly – meg lehet halni. Ha nem radírozzák le őket a pályáról, ha van tartásuk, ha lépni nem tudnak majd a sok futástól egy-egy 90 perc után, ha elérik, hogy tiszta szívből szurkoljon nekik férfi és nő, fiú és lány, az, aki Puskásékon nőtt fel, de az is, aki Dzsudzsin, akkor már sokkal többet elértek, mint a fennhangon fogadkozó harminc évvel ezelőtti elődeik.

Ha egy ország érezheti magáénak akaratukat, már nyert ügyük van. S az olimpia előtt bennünk is fellángolhat a nemzeti büszkeség.

Mert jó lenne egyszer s mindenkorra a kukába dobni a penetráns Vitray-megközelítést: támadnak a magyarok.

Nem. Támad a CSAPATUNK. Nem mindegy. Tüntessétek el Irapuatót!

Címkék

Kapcsolódó Cikkek