EUR: 309,87 Ft
CHF: 288,76 Ft
2017. január 23., hétfő
Rajmund, Zelma

Belföld

Botond esztendeje

Csak csendesen, nagyon csendesen meri az ember visszalapozni az elmúlt esztendő noteszlapjait, feljegyzéseit. Egy éve, hogy Botond elkezdett olvasóival és olvasóiért sétálni szerte a fővárosban és az országban, hogy gondolkodjon és gondolkodásra késztessen valós történeteivel.

Észre sem vette, hogy eltelt az első év, hiszen az elején ki gondolta volna, hogy a migránsválságból az lesz, ami: Európa teljes megbolondulása, a lassan mindennapos terror beköltözése az öreg kontinensre, vezetői válság Brüsszelben, a britek angolos távozása az unió kötelékéből, az osztrákok flegma, lekicsinylő, magyargyalázó, nácizó kijelentéseinek fél éven belüli 180 fokos fordulata (egy bocsánatkérés sem bírt kiszaladni a labancok száján), Angela „Wilkommenskultur” Merkel sasszézó hátraarca, a véres Párizs, Brüsszel és Nizza, vagy éppenséggel Erdogan bűvésztrükkjei a Boszporusz partján.

író-pixabay

Meg a kerítés. Az a kerítés, amelynek átvágásakor és lebontásakor egy egész ország örült a rendszerváltozás hajnalán (kiváltképpen a Merkel-féle NDK-sok), míg most egy egész ország megnyugvását és biztonságát jelenti az újra felépített kerítés. Hittük volna, hogy az eszetlen, fene nagy szabadságtól való menekülésünkben kerítésre vágyunk? Nem, nincs ember, aki az elmúlt 25 évben erre igennel válaszolt volna. De az elmúlt egy esztendőben az ország józanul gondolkodó, elsöprő többsége kiállt a kerítés mellett. Esetenként még kevesellve is azt.

Eltelt egy év, amelyben több minden történt Európában, mint a második világháború lezárása óta összesen. Mi is Európa része vagyunk, ahogy a mi részünk is Európa. De nem lehet 100 százalékig azonosulni Európával. Mert vannak saját érdekeink, amelyek nem érdeklik a brüsszeli döntéshozókat. Mégis a mi mindennapjainkat akarják befolyásolni – a megkérdezésünk nélkül.

Sétáltam, és beszélgettem ezerféle emberrel. Még egy nárciszt is ezerféleképpen láttak, de egyben mindannyiuk véleménye megegyezett: nem kérnek ideutaztatott bevándorlókból. Ők is olvasták, hogy Németországban 54 migráns helyezkedett el a 200 legnagyobb gyáripari óriásnál. A másfél millióból. A röszkei határátkelőn ők sem agysebészeket és űrkutatókat láttak. Mondom, még abban sem értettek egyet, hogy aznap kedd van-e, vagy szerda, de abban igen: most a biztonságunk a legfontosabb, és biztonságban érezhetik magukat Magyarországon.

Szomorú, hogy ehhez az egységhez egy többmilliós exodus szükségeltetik. Örömteli, hogy a bajban mégis egységbe forr a magyar.

Most még nem tudom, hogy egy év múlva mit írhatok összegző visszatekintésként. Mert olyan egy év van mögöttünk, hogy azt sem tudhatjuk: mit hoz a holnap. Ezért vigyázzunk egymásra és a hazánkra.

Kapcsolódó Cikkek