EUR: 308,45 Ft
CHF: 265,96 Ft
2017. október 24., kedd
Salamon

Belföld

Rácsok mögött írja meséit Miklós

Jani Miklós évek óta ül a fiatalkorúak börtönében rablás miatt. Ott írja meséit. Nemrégiben sikeresen szerepelt egy meseíró-pályázaton, és azt reméli, ha letöltötte büntetését, új életet kezdhet, amit mesehősének, Gyémántos Miklósnak is köszönhet.

Jani Miklós 2013 júniusa óta a Bács-Kiskun Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben, a fiatalkorúak részlegén tölti börtönbüntetését rablás miatt. Már kisgyerekként elvesztette mindkét szülőjét. – A nagyszüleimhez kerültünk, ők neveltek minket a bátyámmal. A nagyapámhoz rettenetesen kötődtem, azt hiszem, én voltam a kedvenc unokája, mégis csalódást okoztam neki, bár ő ezt sosem mondta.

Jani Miklós, börtön, Kecskemét, Mese, Meseíró, Író, cella 2016.07.15 Fotó: Csudai Sándor

Jani Miklós, börtön, Kecskemét, Mese, Meseíró, Író, cella 2016.07.15 Fotó: Csudai Sándor

Miklós kiskamaszként rossz társaságba keveredett, nem vetette meg a drogokat sem. – Már 15 évesen füveztem, lőttem magam, szintetikus anyagokat használtam. Olyan mélyre süllyedtem, hogy már beszélni sem tudtam rendesen. Bármit megtettem, hogy droghoz jussak, így jött a rablás. Azóta vagyok tiszta, amióta leültettek – idézi fel a börtönben már példás magatartású Miklós. A fiatal férfi márciusban kapta a szomorú hírt: nagyapja szívinfarktusban meghalt. – Éreztem, hogy baj van, ezt valahogy tudja az ember. Sajnos a temetésre sem tudtam kimenni, mert az ünnep miatt csúsztak a papírok. Csak júniusban mehettem ki virágot tenni a sírjára. Megígértem neki, hogy jó leszek és megint büszke lehet majd rám. Ekkor kezdtem el Gyémántos Miklós történetét, amely rólam is szól egy kicsit. De nem gondoltam volna, hogy ilyen sikeres lesz – mondta Miklós, aki elhatározta, ha kijön a börtönből, kiadja rabmeséjét könyv formájában is, valamint azt az eddig 240 oldalas írást, amelyet az ott töltött időkről és saját fejlődéséről írt. – Még nem tudom, ki segít majd kiadni, de mire októberben szabadulok, készen leszek a könyvvel. Elhatároztam már mindent: miután befejeztem az iskolát, nyitok egy hentesüzletet abból a pénzből, amit a nagyapám hagyott rám, és abban a házban élek majd, egyelőre egyedül, amelyet örököltem. Van tíz osztályom, és a börtönben is sokat tanulunk. A rabmesét is a magyartanárom és a nevelőnőm noszogatására írtam a pályázatra – mondta Miklós büszkén, aki már dolgozik is a kecskeméti büntetés-végrehajtási intézet kihelyezett munkaterületén, egy kertészetben. A fiatal férfi egyébként már fél éve két kismadarat is nevel. Gyuszi és Pista fiókakora óta Miklós szobájában él, terápiás céllal kapta őket, hogy megtanuljon más élőlények iránt is felelősséget vállalni. – Végeztem a korábbi életemmel, azelőtt mindenki másnak meg akartam felelni, ma már csak magamnak.

Kapcsolódó Cikkek