EUR: 314,80 Ft
CHF: 293,15 Ft
2016. december 10., szombat
Judit

Belföld Tatabánya

Szabó Balázs: A szöveg egy plusz szólóhangszer

„Én csak utazom keresztül, át a falakon, egy túl érzékeny vonalon, egy bérlet nélküli fapadon”

11_12_13_szabobalazs_bandaja_02Ezzel a dallal kezdődött a Vértes Agorájában a Szabó Balázs Bandája koncertje. 2009-ben robbantak be a köztudatba, és sikerük azóta is töretlen. A zenéről, a Petőfi-díjról és a jövőről is beszélgettünk Szabó Balázzsal a koncert előtt.

szabó balázs -facebook szabó balázs bandája

– 2009-ben feloszlott a Suhancos, és ekkor alapította meg a Szabó Balázs Bandáját. A kezdetektől változott valami?

– Körülbelül másfél éve ez a felállás, és mondjuk úgy, hogy ez alatt a töredékidő alatt is lemezről lemezre, dalról dalra változik. Nagyon sok minden finomodik, alakul, és ezt próbáljuk a következő albumon pozitívan felhasználni. Mindig azzal a reménnyel úszunk előre, hogy egyre jobb és jobb lesz. Persze az alaphangulat és az alapelgondolás nem változott, ugyanúgy szeretem a muzsikát, mint a legelején, illetve ugyanaz a szándék is, hogy jó lenne minél több emberhez eljuttatni a zenénket, vagy minél több országúton megfordulni. És hála az égnek nem dolgozunk hiába! De ez egy olyan utazó cirkusz, hogy egyszer fenn, egyszer lenn, és arra is fel vagyunk készülve, hogy nem leszünk mindig ennyire reflektorfényben, de akkor majd más idők jönnek és más történetek íródnak.

– Mennyire fontos a dalban a szöveg?

– Egy olyan pluszhangszernek tartom, amely abszolút szólóhangszer, ha zenei nyelven akarom megfogalmazni. Annyival több magasságot és mélységet adhat egy teljesen egyszerű zenéhez, hogy hihetetlen gondolatoknak tud megágyazni. Mindenképpen olyan információs kis ablak a zene történetében, amelyet vétek nem kihasználni, hogy az ember minél több dolgot megmutasson. Az én kifejezési eszköztáramnak nagyon fontos része. Abban az időben nőttem fel, amikor még hétfőnként nem volt adás, így nagyon sokat olvastunk, felolvastunk, diákat vetítettünk a falra. Talán ezért alakult ki bennem az olvasás utáni vágy és az, hogy az ember saját képeket vetít és vizionál magában. Így íródnak és születnek a szövegek.

– Több hangszeren is játszik, tudna kedvencet választani?

– Nem. Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy időszakok vannak. Amikor rátalálok egy hangszerre, amely nagyon inspirál, akkor van, hogy hónapokig a hegedűvel foglalkozom többet. Színházi és alkalmazott zenéket írok, ilyenkor nagyon sok hangszer átmegy a kezeim között. Remélem, még sok évet tartogat az élet, és lehet még tanulni és fejlődni, hiszen a zenére tényleg nagyon igaz, hogy a jó pap holtig tanul, és én még valahol a közepén tartok.

– A rajongóik milyen újdonságra számíthatnak?

– Lesz egy-két érdekes koncert a nyáron, amit meg lehet majd találni az interneten. Ősszel fogunk jelentkezni több olyan anyaggal, amely nem koncerthez kötődik, az egyik egy például egy költőhöz – erről többet még nem árulhatok el. Remélem, különleges anyag kerül ki a kezünk közül. Természetesen lesznek új dalok és történetek is, az előmunkálatok már zajlanak. Annyit ígérhetek, hogy izgalmas ősznek nézünk elébe.

– Nemrég átvehette a legjobb férfi előadónak járó Petőfi Zenei Díjat. Milyen érzés volt?

– Nagyon meglepődtem és nagyon megható volt. Az esett különösen jól, hogy közönség- és szakmai szavazatokból tevődött össze. Egy olyan befőttesüveg, amit bezártam, feltettem a spájzban a polcra, hogy ha hideg téli estén szomorúság tölt el, kinyitom, és melegebb lesz.

Kapcsolódó Cikkek