EUR: 305,02 Ft
CHF: 276,54 Ft
2017. július 23., vasárnap
Lenke

Belföld

A traktoros

tractor-on-farm- goodfreephotos
Bármerre megyek az országban és bármelyik nap, egy dolog kiszámítható és biztos: traktorral és traktorossal találkozom. Országúton, szántóföldön. Útitársaimnak mindig mutogatom: látjátok, szombat délben is csak úgy porzik a föld a jó öreg traktor nyomában.

Igen. Mert a föld az élet, és amikor mások kabarét hallgatnak matinéidőszakban, vagy éppenséggel a kíméletlenül tűző nap sugarai elől a hűs házban keresnek menedéket, netán légkondicionált boltokban árulnak a fogyasztói társadalom hatalmas örömére, nos, akkor vannak, akik port nyelnek, hogy legyen mit ennünk jövőre is.

A traktor szimbólum. Erő, gépiesség, ész, táplálék, férfiasság. Ezek a szavak jutnak először eszembe. Meg a föld. A föld, amelynek becsületét valahogy eltűntnek nyilvánítottuk az elmúlt évtizedekben, mint valami félbehagyott rendőrségi nyomozás aktáját. Nem kerestük társaságát, nem érdeklődtünk hogyléte felől, púp volt a szocialista tervgazdálkodásból szociális piacgazdaságba, vadkapitalizmusba történt átmenetünkben.

És a föld bosszút állt.

Egyre inkább ugar lett, csak egy-két hős traktoros tartotta benne a lelket és az életet.

És a föld most újra életre kel. A családi gazdaságok esélyt adnak arra, hogy a kalandvágyból faluelhagyó fiatalok visszatérjenek. Hogy az egyetemi diszkók meg a nyári fesztiválozások után újból a jövő felé fordítsák tekintetüket: a jövő pedig a múltjukban van.

Ha a dédapa, a nagyapa, az apa nem restellte a kétkezi munkát, akkor ebben a bizonytalan multi-HR világban nekik miért is kellene?

Nem kell.

És ezért szépen lassan felülnek a traktorra. Nem lesz büdös a munka.

És bíznak majd abban, hogy ha szombaton délben egy apuka a gyerekeivel a szántóföld mellett halad el az autójával, akkor őket fogja példaként állítani eléjük.

Megérdemlik.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek