EUR: 305,02 Ft
CHF: 276,54 Ft
2017. július 23., vasárnap
Lenke

Belföld

Gergővel rakna fészket a héjája

Meglehetősen fura látványt nyújt az a fickó, aki karján sólymokkal és más ragadozó madarakkal mászkál a belvárosi forgatagban. Bármilyen hihetetlenül hangzik, Kisteleki Gergely nem hóbortból teszi ezt, hanem dolgozik. Az ország négy hivatásos solymászának egyike, aki például galambokat űz el kávézók teraszáról.

kisteleki gergely2

Gergő háromévesen, az első óvodai farsangra sasnak öltözött, de aztán rájött, hogy madár nem lehet belőle, ha felnő, így középsőben már madarászjelmezt húzott. – Aztán ez a gúnya rajtam is maradt, bár még sosem tudtam megmagyarázni, miért éppen a madarakhoz vonzódom ennyire – szögezi le Gergő, aki bár 23 éve foglalkozik madarakkal, csak nyolc éve hivatásos solymász. – Előtte mindig gondom volt a munkahelyeimmel, mert olyat kellett találnom, ahová tudtam magammal madarat vinni. Egyszer egy éjszakás állásban dolgoztam, a főnök pedig egyik nap azt mondta, többé ne vigyek be madarat. Másnap felmondtam.

Budapest, 2016. június 28. Kisteleki Gergely madarász vörösszárnyú ölyvöt (Harris-ölyv, Parabuteo unicinctus) reptet a galambok elriasztására, egy kávézó megbízásából a belvárosi Váci utcában 2016. június 28-án. Az Oszi nevű ragadozó madár fajtársai az amerikai kontinensen honosak. MTI Fotó: Kovács Tamás

Indulhat a galambvadászat a Váci utcában

 

Gergő azóta is ragaszkodik kedvenceihez és ők is hozzá. – Csinszka, a héjám minden évben velem akar fészket rakni, szabályosan felkínálkozik. Sőt: Réka, a fiatalabb Harris-ölyvem mintha féltékeny lenne, mert a barna szemű, barna hajú nőkre rátámad, ha a közelembe jönnek. Persze valójában nem féltékeny, csak arról van szó, hogy egy korábbi női segédem héjasasokkal dolgozott, ezeket a madarakat nagyon utálta és velük azonosítja a barna nőket.

Nem csoda, ha maguk közül valónak érzik, hiszen Gergő saját nyelvükön kommunikál a madarakkal. – Van egy vadlibám, Zsömi, akit kétnapos kora óta nevelek. Hat hónapos koráig az ágyam mellett aludt, ha éjjel felriadt, válaszolnom kellett a hívására, így megnyugodott. Azóta sajátos ember-liba keverék nyelven kommunikálunk.

Gergő bevallja: a hozzá hasonló solymászok nem igazán normális emberek. – Ez életforma, nem is gondolkodom azon, meddig akarok ezzel foglalkozni. Szerintem csak addig, amíg élek, mert utána már kissé macerás a madarakról gondoskodni.

Kapcsolódó Cikkek