EUR: 309,58 Ft
CHF: 288,44 Ft
2017. január 20., péntek
Fábián, Sebestyén

Belföld

„Rohadt” csalódott lesz Pálos, ha nem nyer Rióban

Szerdán hivatalosan is elrajtolt a nyári paralimpia, Magyarországot a játékokon 43 sportoló képviseli. Közülük többen is éremesélyesek, ketten pedig címvédőként érkeztek Rióba. Egyikük Pálos Péter asztaliteniszező, aki négy éve Londonban már felért a csúcsra. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, egy azonban változatlan maradt: a 31 éves versenyző most is győzni megy. Első mérkőzését a Lokál Extra megjelenése napján játssza, ennek apropóján beszélgettünk vele.

Fotó: Mészáros Diána

Fotó: Mészáros Diána

 Ha még egyszer meghallom a döntő kifejezést, tényleg kiszaladok a világból – így reagált Pálos Péter, amikor arról faggattuk, vajon Londonhoz hasonlóan Rióból is hoz-e aranyat a paralimpiáról. A 31 éves asztaliteniszező négy éve az angol fővárosban már egyszer maga mögé utasított mindenkit, Brazília viszont más tészta. A BVSC versenyzője szerint a mezőny most kiegyenlítettebb, ráadásul a közvetlen riválisok száma is jól megszaladt. – Hadd ne soroljak fel mindenkit, de külön is oda kell figyelnem a belga, a francia, a két koreai, az ukrán és a spanyol fiúra, akik a világranglistán jelenleg meg is előznek. Szóval nem lesz sétagalopp – fogalmazott.

Már csak azért sem, mert Pálos Péter felkészülése nem sikerült valami fényesen, nemcsak sérüléssel bajlódott, hanem edzőváltáson is átesett. Ez utóbbiról nem szívesen beszél, de érezni a szavaiból, hogy megviselte az Aranyosi Péter mesterrel (a londoni bajnoki címet együtt húzták be) való szakítás. – Kinevezték az épek szövetségi kapitányává, attól kezdve csak azt hallottam, hogy nincs ideje, mert „másban van”. Így aztán új edző után kellett néznem. Kár, mert Aranyosi amúgy zseniális szakember – emelte ki.

Fotó: Mészáros Diána

Fotó: Mészáros Diána

Pálost komoly térdfájdalmak gyötörték az elmúlt években, ez végigkísérte az edzéseit. A 11-es kategóriában (enyhén értelmi fogyatékos) versenyző pingpongos persze ebben is megtalálta a jót: azt mondta, ha Rióban véletlenül elkerülnék a fizikális gondok, az egyfajta doppingként hathat majd rá. – Azért is örülök annak, hogy vacakol a térdem, mert így a rám nehezedő nyomás is csökken. Ebből kijut bőséggel, egyrészt rengetegen elvárják az aranyat, másrészt meg én is rohadt csalódott lennék, ha nem nyerném meg a paralimpiát – tette világossá. Később hozzátette: ha minden kötél szakad, azért egy éremmel is képes kiegyezni.

Arról is megkérdeztük Pálos Pétert, hogy a parás asztaliteniszezők milyen körülmények között készülhettek fel a játékokra. Pálos úgy látja, ha a klubokról van szó, egy rossz szavuk se lehet, a Magyar Paralimpiai Bizottság pedig őszintén igyekszik segíteni. Ez most annyira elég, hogy ne legyenek itthon mostoha körülmények, viszont a hazai feltételek még az optimálistól is távol vannak. – A szakszövetséget viszont inkább hagyjuk, ott mindig nagyon lelkesen gratulálnak, de ha bármire szükségem van, mindig az a válasz, hogy oldjam meg magam – értékelt röviden.

Fotó: Mészáros Diána

Fotó: Mészáros Diána

Pálos nincs túl jó véleménnyel a parasport magyarországi megítéléséről sem. Szerinte továbbra is az a megközelítés, hogy ez egy második vonal, amire azért nincs olyan nagy szükség.

– Rendben van, elfogadtam, ezt kell szeretni, inkább csak az örökös ígérgetés az, ami fáraszt – jegyezte meg. Arról is beszélt, hogy minden évben megy a fogadkozás, hogy jövőre már tényleg javulnak az anyagiak. Ehhez képest a hatfős asztalitenisz-delegáció egyik tagja még mindig a szüleivel él, hogy spóroljon a rezsin, egy másik fizetés nélküli szabadságot vett ki a munkahelyén, hogy legyen ideje edzeni, a harmadik meg stikában edzősködik, hogy a pingpong mellett meg tudjon élni. – Ha Londonban nem jött volna ki a lépés, én se tudnám fenntartani magam a sportból. Foglalkoztat is a kérdés, hogyan folytassam Rio után. Csak hát nagyon szeretek pingpongozni – vallotta be.

Pálos a paralimpiai jutalmazás rendszerére is kitért, a Lokál Extrának úgy nyilatkozott, azt, hogy 50 százalékát kapják az épek prémiumának (az olimpián egy arany 35, a paralimpián 17,5 millió forintot ér), még mindig elfogadhatónak tartja, nem szereti viszont, ha mindezt nemzetközi példákkal támasztják alá. – Oké, lehet, hogy a norvégoknál alig fizetnek valamit az első helyért, de ott a négyéves felkészülést akkor is finanszírozzák, ha a versenyző még helyezést sem ér el. Olimpiai bajnokként én 50-60 ezer forint havi ösztöndíjat kapok – mutatott rá.

Kapcsolódó Cikkek