EUR: 312,94 Ft
CHF: 288,93 Ft
2016. december 07., szerda
Ambrus

Sport

Tóth Tamás csak 2017-ig tervez

A riói paralimpián egyedül Tóth Tamás szerzett aranyérmet a magyar küldöttségből. Az úszó ezzel átvette a visszavonuló Sors Tamás szerepét, de Tokióról még hallani sem akar, egyelőre a jövő évi, mexikói világbajnokságra koncentrál. Csak addig akar úszni, amíg élvezi, ha megunja, akkor abbahagyja.

Rio de Janeiro, 2016. szeptember 17. Az aranyérmes Tóth Tamás az S9-es kategória 100 méteres hátúszásának eredményhirdetésén a riói paralimpián az Olimpiai Uszodában 2016. szeptember 16-án. MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

Totónak szólt a magyar himnusz Brazíliában
MTI Fotó: Koszticsák Szilárd

– Végtaghiánnyal születtem, a köldökzsinór rátekeredett a kézfejemre, ezért nem tudott kifejlődni a jobb kezem. Ennek nem genetikai a háttere, ez egy véletlen következménye – adott képet sérültségi fokáról a friss paralimpiai bajnok Tóth Tamás, aki a magyar küldöttség egyetlen aranyérmét szerezte Rióban.

– Gyerekként nem fogtam fel, hogy más vagyok. Akinek egy betegség vagy baleset következtében változik meg az élete, annak nehezebb lehet feldolgozni az új szituációt, mint nekem, akinek ez a természetes – mondta arról, hogyan tudta elfogadni magát. Hozzátette, ez már egyáltalán nem feszélyezi, legfeljebb ruhapróbákkor jut  eszébe, hogy a teste eltér az átlagtól. – Eleinte izgultam, hogy majd a lányok hogy fogadják, de az első sikerélmények átlendítettek ezen. Mindig épek között tanultam, és tíz éve épekkel úszom. Elfogadtak, és mivel én is nyitott voltam feléjük, tudták, hogy kezeljék a helyzetet.

A sikeres riói játékok előtt már Londonban is megmutatta magát, 2012-ben két ezüstérmet zsebelt be: ötven-, illetve százméteres gyorsúszásban.

– Úgy vágtam neki az újabb négyéves ciklusnak, hogy aranyat akarok nyerni. Ezzel szemben egyre hátrébb szorultam, és egyik évben sem úgy sikerültek a gyorsúszószámok, ahogy szerettük volna. Elkezdtünk a hát- és a vegyes úszással foglalkozni, hátha van keresnivalóm máshol is. Egy éve edzőt váltottam. A nevelőedzőmnek, Magyarovits Zoltánnak nagyon sokat köszönhetek, de új ingerekre volt szükségem. A hátúszás-specialista Horváth Péterrel kezdtem dolgozni.

Az eredményt tudjuk, száz gyorson bronzérmes lett, és megnyerte a százméteres hátúszást Rióban.

Fotó: Csudai Sándor

A paralimpiai csapatottal pénteken találkozhattak a szurkolók (Fotó: Csudai Sándor)

– A száz méter azért nehéz nekem, mert általában jól kezdek, de a végére elfáradok. Nálunk úsznak láb- és kézhiánnyal élők is, azaz míg én jól lábtempózok, de elkészülök a végére, azok, akik két kézzel úsznak, a végén utol tudnak érni. Most egy lapra tettünk fel mindent, amiben benne volt, hogy utolsó is lehetek, de végül bejött.

Sors Tamás már Rió előtt bejelentette, hogy nem folytatja a versenyzést. A nem sokkal fiatalabb Tóth Tamás sem tudott konkrétumokkal szolgálni a jövőjét illetően.

– Nem szeretnék ennyire előreszaladni. A jövő évi, mexikói világbajnokság a következő fontos állomás, amelyre készülök majd, aztán meglátjuk. Amíg élvezem, és a versenyek előtt megvan bennem az izgalom, addig szeretném csinálni. Ha már nem motivál, ha már nem izgat, hogy épp döntőt úszok valahol, akkor abbahagyom. A Testnevelési Egyetemen tanulok, mindenképpen szeretnék a sport közelében maradni, ha egyszer befejezem az aktív pályafutásomat.

A jövőn gondolkodni egyelőre nincs ideje, a médiaszereplések és meghívások minden idejét kitöltik.

– Más a fogadtatás, mint amikor ezüstöt hoztam. Az aranyat itthon jobban megbecsülik az emberek. Még nem érzem, hogyan változik meg ettől az életem, de biztos minden pozitív irányba mozdul körülöttem, mind az elismertség, mind az anyagiak szempontjából.

Kapcsolódó Cikkek