EUR: 314,80 Ft
CHF: 293,15 Ft
2016. december 10., szombat
Judit

Belföld

Börtönbe juttattam a gyerekem!

Ha elfogadják a büntetés-végrehajtási törvény tervezett módosítását, jövőre a csecsemőjükkel együtt vonulhatnak börtönbe a szabadságvesztésre ítélt anyák. Egyelőre ugyanis csak a börtönben született kicsik lehetnek édesanyjuk mellett, legfeljebb egyéves korukig, majd – ha az anyának tovább tart a büntetése – ki kell adják őket rokonoknak, nevelőszülőknek.

Babaillat, gügyögés, gyerekeiket ringató édesanyák, a falakon mesés, színes figurák, az ajtókon azonban „felügyelőtiszt” felirat, az ablakokon rácsok. Itt, a kecskeméti börtönben, az ország egyetlen anya-gyerek részlegében tölti büntetését Varga Mária Edina is, harmadik kisfiával, Nikolasszal. A 34 éves édesanyának három fia van, közülük kettőt hozott világra a rácsok mögött.

Fotó: Csudai Sándor

Fotó: Csudai Sándor

– Háromból két fiam miattam a börtönben jött világra, ráadásul a középső életét örökre megpecsételi, hogy az anyakönyvi kivonatban Tököl szerepel születési helyként – kezdte a Lokálnak Mária, aki másodszor is lopás miatt került börtönbe. – Rendes családban nevelkedtem, a szüleim dolgos, tisztességes emberek. Fiatalon, 17 évesen szültem a legnagyobb fiamat, Petit. Később rossz társaságba keveredtem, drogfüggő lettem, minden egyes nap fogyasztottam valamilyen kábítószert és loptam, hogy legyen pénz anyagra – meséli őszintén Mária, miközben szorosan magához öleli Nikolaszt.

– Én juttattam börtönbe a saját gyermekemet, ez mindig eszembe jut. Persze mindent megkapunk, még a pelenkát és a babaruhát is. Háromóránként szoptatok, és olyankor szólni kell a védőnőnek is, hogy fel tudják írni. Így ellenőrzik, hogy jól bánunk-e a kisbabánkkal, mert persze van olyan anya, aki nem türelmes, gyakran rámordul a gyerekre. Nem is szoktam a többiektől tanácsot kérni, mindig inkább a szakemberektől, de mivel elítéltek vagyunk, el kell nyerni a bizalmukat.

Fotó: Csudai Sándor

Fotó: Csudai Sándor

Mária először 2010-ben került be, két évet kapott. Röviddel azelőtt pedig megtudta, hogy második fiával, Norbikával várandós. – Hiába kérték a szüleim és a párom, hogy vetessem el, erre nem voltam hajlandó. Tudtam, hogy ő a kiút a korábbi életemből – emlékezik vissza Mária. Idén nyáron ismét be kellett vonulnia, újra várandósan, nagy pocakkal ültették le. – Három hónapja vagyok újra Kecskeméten. Nikolasz  7-én lesz három hónapos, de tudom, hogy jövőre ilyenkor már nem lesz velem. Norbi már hatéves, Peti 17, és megint nem vagyok mellettük. Peti egyszer a fejemhez is vágta az első büntetés után, hogy nem érdekli, mit mondok, nem voltam vele. Igaza van, mit is mondhattam volna neki? Ő tudta, hol vagyok, nem volt már olyan kicsi, hogy ne fogta volna fel. Norbika viszont a mai napig azt hiszi, hogy kórházban vagyok. Neki nem volt merszem elmagyarázni a helyzetet, még túl kicsi, talán félne is. Így minden látogatás alkalmával megkérdezi, hogy „anya, mikor jössz már haza?”. Mindig csak annyit mondok neki, hogy nemsokára. De az még több mint másfél év, onnantól viszont csak a fiaimnak szeretnék élni – csuklik el az asszony hangja. – Tudom, hogy már három fiamért leszek felelős. Ha szabadulok, a szüleimmel fogok árulni az őstermelői piacon, ahogy a két büntetésem között is tettem.

Fotó: Csudai Sándor

Fotó: Csudai Sándor

Nikolaszt közel az első életévéhez Mária ki kell adja a családjának, Magyarországon ugyanis a jogszabály értelmében az édesanyák egyéves korig tarthatják maguk mellett gyermeküket a rácsok mögött.

Kapcsolódó Cikkek