EUR: 314,80 Ft
CHF: 293,15 Ft
2016. december 10., szombat
Judit

Extra

Kriszt László: 40 éve színpadon!

Idén 40 éve annak, hogy az angyalföldi Kriszt László tánctanár, koreográfus színpadon van. A művész a 80-as években a József Attila Művelődési Házban alapította meg a Komplex Dance Stúdiót, ahol kezdetben csak gyakorolni akart. Aztán sokkal több lett belőle.

Kriszt_Laszlo_Seregi_Laszlo_Bognar_Zuzsanna_1993

Kriszt László (balra) Seregi Lászlóval és Bognár Zsuzsannával egy 1993-as showban


-A tánc szeretete annyira nagy volt bennem, hogy amikor nem volt lehetőségem, balett, jazz tánc vagy sztepp tánc órákra járni, a tanításban találtam meg a gyakorlás lehetőségét.
Tehát azért hoztad létra a táncstúdiót, mert csak gyakorolni akartál?
– Igen, csak gyakorolni. Tehát nem a tanításért önmagában, az majd csak jó pár évvel később jött az életembe, hanem a fejlődés miatt. De akkor, a 80-as években nekünk, annak a generációnak a tánc, egyfajta létforma volt, nélküle üresnek éreztük magunkat. A balettórákon óriási, egészséges rivalizálás volt köztünk, mindenki szertett volna jobb lenni többet tudni  a másiknál, s ezért mindent meg is tettünk, természetesen a táncteremben. Az iskolában csak igyekezetem azt átadni, közvetíteni, amit én is kaptam a táncmestereimtől, mint Jeszenszkij Endre, Borbély György, Franyó János,  Berger Gyula, Matt Matox, Bruce Taylor, Igaz Luci, Árva Eszter, Pécsi Gizi vagy épp Fodor Antal.
– Sok növendéked volt?
– Volt hogy tényleg nagyon sokan voltak, aztán volt hogy egyedül is elfértem a teremben. A lényeg az volt számomra hogy a tánctechnikán keresztül pozitív mentalitást adjak a növendékeimnek, vagyis a hozzá állást, kitartást, szorgalmat, hogy a táncon keresztül akarjanak még többet kihozni magukból, hogy valakivé válhassanak. Sajnos, a tanítványok közül kevesen maradtak táncosok, a 95 százaléka idővel, lemorzsolódott, abbahagyta. Volt aki 2-3 év után, volt aki kiment külföldre s utána váltott, de volt nem is egy olyan aki, elpazarolta a tehetségét vagy aprópénzre váltotta. Ez az arány, ez a tendencia ma sem változott. Sok fiatal szeret valamilyen
táncstílust, de amikor meg kell érte szenvedni, amikor tovább kell fejlődni, le kell küzdeni az akadályokat, amikor áldozatokat kell érte hozni, akkor bizony a legtöbben abbahagyják.
– Szerinted mi kell ahhoz hogy valaki profi táncossá váljon?
– Ugye van az akadémikus képzés, ott az út viszonylagosan adott, és van a másik út, amikor az ember nem 8 évesen kezdi, hanem 14-17 évesen. No ez  egy sokkal nehezebb út. Az akadémikus képzésnél nincs egyéb dolga a növendékeknek csak hogy tanuljon, a másik útnál  a munka, a tanulás mellett kell megtanulni, elsajátítani a táncművészetet.

Fészek Művészklub, Kozmikus Ady színházi előadás próbája, Kriszt László rendező (Fotó: Keresztesi Balázs)

40 éve áll színpadon (Fotó: Keresztesi Balázs)

-Hogyan alakult a tánccal kapcsolatos életed?
– Ha a vargabetűket leszámítom – hiszen mindenkinek adódnak olyan élethelyzetei amikor a tánc hátrébb szorul – akkor azt mondhatom, még így is, 55 évesen, hűséges maradtam a tánchoz. Tudjuk hogy a tánc, anatómiai szempontból véges, s mint minden, nem tart örökké. De lehet az idő előretörését kompenzálni, kezelni, s igazodni az őrült idő múlásához. Éppen ezért tartom a táncot a legnehezebb előadó műfajnak, ellentétben az énekléshez vagy a színészethez képest, hiszen azokat, egészen életünk végéig művelhetjük. A tánc a legjobb sport, a legjobb kondicionáló tevékenység, ezt régebben tudták a fiatalok. Az egész testet átmozgatja, az izom tónusokat rendbe tartja, szóval a legegészségesebb mozgásforma, ami létezik.
– Azt tudom hogy rendületlenül tanítasz most is…
– A tavalyi évet ki kellett hagynom, mert annyira meghúztam a belső combizmomat, hogy járni is alig tudtam. De most tanítok, vannak tehetséges növendékeim, de járnak a táncóráimra színészek és énekesek is.
Milyenek a mai növendékek?
– A növendék mindig és mindenkor növendék, ez mit sem változott. Talán annyi, hogy manapság sokkal kevesebben akarnak táncosok lenni, kevesebb a kitartásuk, s legfőképp, sokkal de sokkal igénytelenebbek, pedig a nagyvilágban pont azt látjuk, hogy hihetetlen
virtuóz táncosok tömege jön a felszínre. Ennek egyébként több oka is van. Először is, túl hamar, kevés tudással, kevés balett vagy egyéb tánctechnika tudással mennek ki a színpadra, a versenyekre a gyerekek, a fiatalok. Többnyire a koreográfusok, tánctanárok űzik, hajszolják őket, hogy eredményeket tudjanak felmutatni, így viszont iszonyatosan kevés idő jut,  magára a képzésre. Pedig az elsődleges szempont, a gyerek, a növendék lenne és nem a sikerorientáltság. Így nem sok esélyük lehet a mai fiataloknak! Profi táncosként, semmiféleképpen. Nem véletlenül nem hallunk magyar táncosok sikereiről, maximum egy-két amatőr versenyt nagyítanak fel idehaza. Ezért van az, hogy még az Operába is túlnyomó többségében, külföldi táncosok vannak.
Mostanság nem lehet téged, illetve a koreográfiáidat látni sehol, pedig egy időben keresett koreográfus voltál.
– Igen sok nagy Show műsor koreografáltam, s a televízióban is volt egy jó pár sikeres munkám. Aztán valahogy kikerültem a „pixisből”. Az elmúlt jó pár évben nem nagyon hívtak sehova, de ahol igényt tartottak rám, igyekeztem értékes koreográfiákat készíteni. Úgy érzem, akik, azok nem bánták meg a döntésüket.
– Láttam a 40 éves tánctörténeti fotó összeállításodat. Kik láthatóak ebben?
– Úgy gondoltam, hogy közzé teszem a megmaradt, fennmaradt képeket, hiszen a fotókon látható táncos növendékek, kollégák, adott időszakom, meghatározó személyei voltak. Remélem nem csak nekem,
hanem nekik is öröm lesz újra látni magukat. Akik szeretnék megtekinteni azoknak ajánlom a www.komplrxdancestudio.hu oldalt, ott megtudják tekinteni a fotó összeállítást.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek