EUR: 309,48 Ft
CHF: 266,47 Ft
2017. szeptember 22., péntek
Móric

Egyéb Dunaújváros

Folytonos küzdelem a rák ellen

Hazautazott Kínából Pecsét István, mert bár a rákkezelése a tervezetteknek megfelelően alakult, transzplantált májának állapota azonban a további beavatkozásokat gátolja.

Miután – meséli István – a biopsziát is elvégezték, megállapították, hogy a közepes és súlyos gyulladásban van a szerv, amiben inkább a súlyos felé billent a mérleg nyelve.

– Ez transzplantáltaknál előfordul. Vannak, akiknél azonnal, másoknál később, vagy évekre rá. A lényeg, hogy a szervezetem elkezdte kilökni a májamat. Ezáltal a májsejtek pusztulni kezdtek, keletkeztek vízkóros sejtek. A máj már nem úgy dolgozza fel a vizet, s ettől a bokám is bedagadt. Súlyos, és ha nem tudják megállítani a kilökődést, akkor a szervezetem kidobja a májat. Ezt csak transzplantációval tudják kezelni, de engem nem fognak, mert májon kívüli rákom van. Ez a transzplantációs listán kizáró tényező. Hiába adtunk most a ráknak egy jobbegyenest Kínában, és hiába nem találtak áttétet a kezelést követően, most sajnos ez a helyzet.

Azonban István, ahogy azt megszokhattuk tőle, ezúttal sem adja fel a harcot.

Hét hónap után sem adja fel a rák elleni küzdelmet a bányamérnök fiatal Fotó: Facebook

Kínában is kezelték a fiatal fiút Fotó: Facebook

– Felvettem a kapcsolatot Budapesten a Transzplantációs Központtal, tájékoztattam őket, hogy mit mondtak Kínában a szakorvosok és átadtam a dokumentumokat. Tudják, hogy súlyos. A cél, hogy megmentsük a májamat. Nincs más út. A kínai professzor azt mondta, régen látott májat ilyen rossz állapotban. De hozzátette nincs veszve minden. Azon leszek az elkövetkezendő hónapban, hogy ezt a kilökődést visszafordítsam és abban bízom, hogy az összes többi kezelést is folytathatom majd. Úgy váltunk el az orvosoktól, hogy az öt hónapos beavatkozás sikeres volt. Mellkas, has, kismedence CT-m rendben van, semmi áttét. A két darab két és fél centis daganat pedig visszahúzódott. Állapotom stabilabb, jobb, mint amikor kimentem. Most a májamat kell megmenteni legalább egy ötéves tünetmentes működésre, és akkor siker.

Pecsét István (balról a harmadik) a gyógyulásáért szervezett kiállításon, Kínában. Fotó: Facebook

Pecsét István (balról a harmadik) a gyógyulásáért szervezett kiállításon, Kínában.
Fotó: Facebook

A vasárnap éjszaka hazaérkező Pecsét István örül az anyai kosztnak, s azon gondolkodik, hogy mi lehet az érzékelhető különbség az ottani és a hazai levegő között. Mint mondja, bármi is az, ő észreveszi, mint az itthoni halászlé ízén.

A napokban a Kínából hazaérkező Pecsét István állapotáról édesapjával, id. Pecsét Istvánnal is beszélgettünk. Nagyon várta már haza rákbeteg fiát, és ahogy eddig, ezután is mindent megtesznek, hogy meggyógyuljon.

– Mi zajlott le önökben, amikor megtudták, hogy fiuk rákos májbeteg?

– Összeomlottunk. Összenéztünk az asszonnyal, beszéltünk róla, készek voltunk. A fiam tragikusan nézett a tényekre. Egyébként sem mindegy egy huszonéves „gyereknél”, hogy májat kell cserélni, rákos is. Előtte van az élet, könyörgöm! Sírt, sírtunk együtt, de ezzel nem megyünk sokra. Orvostól orvosig jártunk, amíg végül kapott májat. De aztán megint elsárgult…

Pecsét István édesapjával (jobbra) a már szimbolikus bányász-kohász köszönéssel a Dunaújvárosi Egyetem parkjában: Jó szerencsét!  Szimbolikus hely, szimbolikus pillanatok Fotó: dunaujvaros.com

Pecsét István édesapjával (jobbra) a már szimbolikus bányász-kohász köszönéssel a Dunaújvárosi Egyetem parkjában: Jó szerencsét! Szimbolikus hely, szimbolikus pillanatok Fotó: dunaujvaros.com

– Folyamatos feszültség…

– Hogyne! Az embernek van egy fia és ilyen beteg, ezt nem lehet feldolgozni. Nem ezt vártuk, nyilván. A kortársainak már mindnek van szakmája. Házasság, család, nekünk pedig unoka, ez lenne a normális élet. A barátok kitartottak mellette, de nyilván bántotta, hogy mindenki más már előrébb jár. Tudom, hogy fájt neki, miért pont ő, aki nem iszik, nem dohányzik, soha nem drogozott…

– Fontos a fia a barátainak, hiszen együtt szervezték a jótékonysági rendezvényeket is.

– Amikor a jelenlegi összefogás létrejött, nagyon örült. A barátjával intézték a jótékonysági esteket, úgy érezte, ismét talpra tud állni. Jöttek az adományok, telefonok, segítség. Ez mind megerősítette abban, hogy az Istennek vele még dolga van, erőre kapott. Amikor a gyógyítását segítő kínai út összejött neki, szemmel láthatóan feldobódott.

– Mit jelent egy apa számára, hogy nem mondtak le az emberek a fiáról?

– Nem tudom kifejezni szavakkal. Cégek, magánemberek, egyesületek… nagyon sokan segítettek, elmondhatatlanul hálásak vagyunk. Emberileg, erkölcsileg ez kifejezhetetlen. Legutóbb mondtam neki a telefonba, hogy a jó Isten adjon neked még ötven évet, mert amin keresztülmentél, azt senkinek nem kívánom. Erre azt mondta István: „Apa, 94 éves koromig akarok élni.” Aztán leesett nekem fél nap után, hogy a dédmama volt ennyi, amikor elment makkegészségesen. Na, hát adja az Isten, hogy így legyen.

Kapcsolódó Cikkek