2017. december 14., csütörtök
Szilárda

Egyéb Dunaújváros

Kollektíven is rövid volt

Bezárt a Kortárs Művészeti Intézet legnagyobb helyi erőket mozgató kollektív tárlata, a „miazábra”. Többek szerint nagy kár, hogy csak ilyen rövid ideig volt megtekinthető.

Igaz, sokan találgatták a megnyitó előtt, hogy mit takar a címe egy jubileuminak nevezhető, dunaújvárosi képzőművészeti kiállításnak a KMI-ben. Találgatták még akkor is, ha történetesen éppen ez a kollektív, helyi szellemi erőket felvonultató tárlat a legrégibb „színvonalfitogtatás” (ahogy sokan nevezik is) a kiállítótermekben. Tény azonban, hogy a jelen zsűrit alkotó hármas (Izinger Katalin – Székesfehérvári Szt. István Király Múzeum, valamint dr. Petrányi Zsolt és Százados László a Magyar Nemzeti Galéria képviseletében) széltében-hosszában pontot tettek válogatásukkal a találgatások végére.


Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának díját Kaszás Tamás Tibor képzőművésznek adta át Izsák Máté az önkormányzat oktatási, ifjúsági, kulturális és sportbizottságának elnöke Fotó: dunaujvaros.com

Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának díját Kaszás Tamás Tibor képzőművésznek adta át Izsák Máté az önkormányzat oktatási, ifjúsági, kulturális és sportbizottságának elnöke Fotó: dunaujvaros.com

Ordas István a kiállítást megnyitó műpártoló szép történeti kerettel fogta át az 1966-ban nyíló, az egykor összesen hét képzőművészt bemutató kiállítást a jelenkor negyvenhárom művészét felsorakoztató Intézetig. Összességében azonban a város által határolt régiót tekintve is igen jól állunk Munkácsy-díjasokban éppúgy, mint a tekintetben, hogy a jelenlévők az országban, vagy Európában éppen hol állítanak ki.

Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának díját Kaszás Tamás Tibor képzőművész kapta, a Dunaújvárosi Művészetért Alapítvány díját Keserue Zsolt és Horváth Tibor képzőművészek kapták. (Horváth Tibor a KMI-nek ajánlotta fel a díjért járó összeget.) A Dunaújvárosi Hírlap legtehetségesebb fiatalnak járó díját pedig Kurucz Zsófia vehette át.


A legtöbbek által valóságosan is lapozható, tapintható, olvasható könyv (történet, látlelet) Kurucz Zsófia textilkönyve, amit kortársai éppúgy megcsodáltak, mint a zsúfolásig telt terem megnyitóra érkező vendégek. (A kiállítás november 18-ig volt látogatható. Ami azonban sokkal fontosabb: színvonalas és élvezhető!)

Álljon itt üzenetként egy nagyon fiatal, pályakezdő és különdíjas, Kurucz Zsófia (Magyar Képzőművészeti Egyetem elsőévese) megnyilvánulása saját textilkönyvéről, ami egyenes betessékelés a különös és valóban egyedi látásmódba, kortársian:

“Vissza a kisszobába…”

…mert ugye mindenki volt gyerek. Legalább egyszer. Ha valami nézeteltérés támad, könnyű dűlőre jutni a plüssmacikkal, sőt, a Barbiek fejét is letéphetjük – semmi gond, hiszen csak eszményi műanyag arcokat szorongatunk ártatlan kis kezeinkben. Minden rendben, amíg a felnőttek valóban hisznek gyermeki ártatlanságunkban. Csak akkor fogunk elbukni, ha már nem. Ahogy ők is.

Telnek az évek… A polcokról lekerülnek a mesekönyvek, a babák rokonkislányokhoz vagy dobozokba költöznek… Ágyunk lakói kicserélődnek és „jóéjtpuszi”-t sem anya ad már… Az óra csörgésére ébredünk, és a majmos müzli helyett már megteszi a cigi és a kávé: az igazi felnőtt reggeli…

Szóval itt ez a kettősség, hogy a függetlenség utáni görcsös kapaszkodás életünk egy bizonyos szakaszában, tízen-x éves korunktól kezdve olyan mértéket ölt, hogy gondolkodás nélkül vágjuk a kukába azt a maradék gyerekkort, amit később, felnőttként két kézzel kaparnánk elő bármelyik szemetes aljából. Valahol itt lenne a lényeg… A kettősségek érdekesek.

Kurucz Zsófi Textilkönyve valóban kortársian kész regény, sokan nagy kedvvel lapozgatták Fotó: dunaujvaros.com

Kurucz Zsófi Textilkönyve valóban kortársian kész regény, sokan nagy kedvvel lapozgatták Fotó: dunaujvaros.com

 

De egyáltalán ki határozza meg, hogy hol válik ketté a gyermeki és a nem gyermeki lét? Vagy a gyerekkor egy olyan állapot, amiben az ember egész élete során leledzik, bár idővel elkezd tapasztalatokat gyűjteni, megtanulja kimondani az „r” betűt, összeadni néhány számot? És közben egy kicsit megnő itt is, ott is? És noha egy „felsőbb” szintre kerül, mégis ugyanúgy gyerek, csak hát… megnőtt itt-ott?

A tárgyakhoz való kötödés valóban rámutat arra a fajta személytelen elidegenedésre, amitől Kafka is tartott. Ugyanakkor azt a felfogást sem érzem magaménak, ami a tárgyak teljes eltárgyiasítását tűzi ki célul. Szükségünk van kézzelfogható emlékekre, végtére is mi is azok vagyunk egymás számára: lélegző emlékek.

Kapcsolódó Cikkek

  • Klímatudatossággal az élhetőbb környezetért

    Klímatudatossággal az élhetőbb környezetért

    November 30-án a Vármegyeházán tartották azt a zárókonferenciát, amelynek keretében bemutatták a Tolna megyei klímastratégiát. E stratégiában meghatározták a klímastratégiát érintő azon döntéseket, amelyek Tolna megye elkövetkező éveit, évtizedeit definiálják a klímatudatosság jegyében.

  • Szeretetakcióval a rászorulókért

    Szeretetakcióval a rászorulókért

    Debrecen a béke szigete – a Debreceni Karitatív Testület III. Karácsonyi Szeretetakcióján foglalta így össze a karácsonyi segítségnyújtás, adományozás és szeretet lényegét Széles Diána alpolgármester.

  • Új otthont kaptak az Aligátorok

    Új otthont kaptak az Aligátorok

    Több mint kétmilliárd forintos beruházás eredményeként átadták a Szombathelyi Fedett Uszoda és Termálfürdő új sportrészlegét. A 21 méter széles és 33,33 méter hosszú medencéhez 200 fő befogadására alkalmas nézőtér tartozik.