EUR: 308,60 Ft
CHF: 267,53 Ft
2017. szeptember 21., csütörtök
Máté, Mirella

Külföld

Minden szem a kubai alelnökre szegeződik

Fidel Castro, a kubai forradalom vezetőjének halála és öccse, Raúl távozási szándékának bejelentése után minden szem a kubai elnöki szék új várományosára, Miguel Díaz-Canel első alelnökre szegeződik.

Fidel Castro múlt pénteken hunyt el 90 évesen, és öccse Raúl is benne van a korban: a 85 éves jelenlegi elnök bejelentette, hogy két ciklus, tíz év kormányzás után, 2018 februárjában távozik az elnöki posztról. A kormányrúdhoz így a most 56 éves Díaz-Canel első alelnök kerülhet. A Kubai Kommunista Párt vezetésében ifjoncnak számító politikus egyik legnehezebb feladata a fiatal nemzedékek megszólítása lesz, amire pedig nagy szükség lesz, ha a Castro-fivérek emlékén kívül a kubai kommunizmust is szeretnék megőrizni.

Díaz-Canel elsőként a médiát és az internetet gúzsba kötő korlátozásokon szeretne lazítani, de ez a változás alapjaiban rengetheti meg a pártállamot, amely csaknem 58 éve monopolhelyzetben van a médiában.

Ugyanakkor ismerői szerint Díaz-Canel sokkal visszafogottabb a Castro fivéreknél, és nem tudni, hogy terveiből mennyit lesz képes megvalósítani. A politikus eddig tartotta magát a Castróék szabta irányvonalhoz, és kerülte a nyilvánosságot a gazdasági és politikai reformokhoz hasonló, kulcsfontosságú kérdésekben. Szakértők mégis úgy tartják, hogy hatalmi örökösként sziklaszilárd a helyzete, és nagyot kellene hibáznia ahhoz, hogy valaki beelőzhesse.

Díaz-Canel a forradalom gyermeke, nem sokkal Castro hatalomátvétele után született, 1960-ban. Csendes szorgalommal dolgozta fel magát a ranglétrán az állampártban, és míg kapcsolati tőkéjét építgette, arra is figyelt, nehogy túlzottan elbízza magát, hiszen ez több elődjének karrierjét is derékba törte. Nagyot bukott Carlos Lage, Kuba alelnökeinek egyike, illetve Felipe Pérez Roque volt külügyminiszter. Mindkét becsvágyó politikustól Raúl Castro szabadult meg egy 2009-es tisztogatás során, mert Lage és Roque tudtuk nélkül spanyol titkosügynökökkel működtek együtt, és tiszteletlenül beszéltek az öregebb kommunista vezetőkről.

Díaz-Canel annyira igyekezett nem túlnőni Raúl Castrón, hogy egyesek középszerűnek és nehézkesnek tartják.

“Elfojtott magában minden esetleges becsvágyat, ezért kérdéses, hogy mekkora szerepe és hatalma lesz a régi gárda tagjai között” – mondta Christopher Sabatini, az amerikai Columbia Egyetem Kuba-szakértője. “Többen hídszerepet szánnak neki a régi és az új között. Ez nagy kihívásnak tűnik” – tette hozzá.

Visszafogottsága miatt az első alelnök megfejthetetlen rejtély nem csak a kubai politikai elit, de mindenki más számára is. Az amerikai tisztségviselők nem tudnak róla sokat, de ugyanígy van ezzel minden kubai, aki nem a politikus szülővárosában, Santa Clarában él.

Ha 2018-ban ő veszi át a hatalmat, biztosítania kell magának a hadsereg támogatását.

“Ő lehet a forradalom első civil elnöke, de ehhez a hadsereg megkérdőjelezhetetlen támogatására van szüksége” – mutatott rá Arturo Lopez Levy egykori kormányzati politikai elemző, akinek édesanyja Díaz-Canel egyetemi oktatója volt.

Segítségére lehet ennek megszerzésében a védelmi miniszterként nagy tekintélyre szert tett Raúl Castro, aki állami tisztségéből történő távozása után még három évig pártfőtitkár marad.

Az első alelnök ismerői egyenességét és egyszerűségét emelik ki, amelyet a korrupció elleni harcban mindenkinek megmutathatott. Díaz-Canelt szűkebb pátriájában azért is kedvelik, mert Villa Clara tartományi vezetőjeként sem volt számára lealacsonyító munkába biciklizni a gazdasági válság idején, amikor csak a pártvezetők jártak autóval.

A politikus Villa Clara után Holguin tartomány élére került, majd tagja lett a kommunista párt 14 fős vezetésének, 2009-től pedig felsőoktatási miniszterként dolgozott. 2013. február 24-én a kubai parlament pedig a generációs váltás jegyében első alelnökké nevezte ki. Ezzel ő lett az első forradalom után született kubai, aki az elnök jobb kezének számító tisztségig vitte.

Az általában magát hétköznapi embernek láttató politikus néhány esetben keltett csak feltűnést, például a nyitottabb médiára, vagy az internet-hozzáférés kiterjesztésére vonatkozó kijelentéseivel. Egy friss ENSZ-felmérés szerint 2015-ben a kubai háztartások mindössze 5,6 százaléka rendelkezett internet-hozzáféréssel. Bár a világhálóhoz történő gond nélküli csatlakozás a kubai vezetés által terjesztett üzenetek ellen dolgozna, Díaz-Canel a vesztesek táborába sorolja azokat, akik hadakoznak az internet terjedése ellen.

“Az internet betiltása értelmetlen és megvalósíthatatlan illúzió” – mondta beiktatása után nem sokkal.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek