2017. december 11., hétfő
Árpád, Árpádina

Extra

Vastag Csaba: harmincnégy évesen elgondolkozom azon, van-e még hátra ugyanennyi

Vastag Csaba karrierje szinte azóta töretlen, hogy megnyert egy tehetségkutatót. Az énekes mégis azt mondja, hogy életében voltak és vannak nagyon mély hullámvölgyek, amiből csakis lélekjelenlétének köszönhetően sikerült kimásszon, de szerinte még mindig hiányzik valami. 

Fotó: Mészáros Diána

Fotó: Mészáros Diána

Vastag Csaba a nyáron nagybácsi lett, karrierje szinte szárnyal egyelőre azonban nem áll készen arra, hogy ő maga is családot alapítson és megállapodjon. Az utóbbi néhány évben rádöbbent, hogy jól kell beossza az időt ami neki megadatik.


– Nem vagyok már fiatal, harmincnégy évesen elgondolkozom azon, hogy van-e még hátra ugyanennyi. (…) Az én életvitelem nem tette azt lehetővé az elmúlt időszakban, hogy hatvanegy évesen azt kérdezzem magamtól, van-e még ennyi – mondta Joshi, a legjobb barát című műsorban a Fem3 csatornáján. – Mi meglehetősen a rock and roll című életérzést a valóságban is megéltük, és nem arról volt szó, hogy csak eljátszottuk a zenekarral. (…) Én megnéztem a dolgoknak a másik felét is, és tudom nagyjából, hogy hol van az alja. Sokat gondolkodtam azon, hogy az önrombolás, hogyan függ össze az építkezéssel – vallotta Vastag Csaba, aki a legmélyebb pontokon is igyekezett tudatos maradni.

– A nagyon lent korszakok inspirálóan is tudnak hatni az emberre, volt, hogy egy ilyen alkalommal két nap alatt a 29 dalkezdeményből hét dal született. (…) Van olyan is, hogy az embernek semmi baja nincsen, csak úgy van vele, hogy valami hiányzik és azt érzi, hogy “nem vagyok teljes”. (…) Az elmúlt időszakban, lassan már egy éve nehéz helyzetbe kerültem. Nagyon egyedül maradtam. Üldögéltem a kis házikómban, fogtam a sörömet, és a telefonomat és rájöttem, hogy megvan mindenem, és ha akarok veszek még egy sört, kiülök a kocsimba, de mégsem vagyok boldog. Rendkívül rosszul érzem magam, kimondottan szomorú vagyok.


Úgyhogy a boldogság valahol belül az önismeretünkben kell, hogy megszülessen először – mesélte Csaba, aki hozzátette, nagymamája mindig nagy utazóként emlegette őt. – Nekem a hova tartok és, hogy mikor tudok megállni még mindig egy kérdés. Soha nem gondolkodtam még el azon, hogy hol a végcélom, hol fogok tudni letelepedni vagy megállni. Most még azt érzem, hogy úton vagyok.

Címkék

Kapcsolódó Cikkek