EUR: 312,31 Ft
CHF: 288,75 Ft
2017. április 26., szerda
Ervin

Egyéb Zalaegerszeg

Hét gyermekkel egyedül várja a karácsonyt

Anikó élete nem könnyű, egyedül neveli hét gyermekét, életük kilátástalan. Senki sem tehet arról, hova születik, a sorsunkat nem mi választjuk.

Ha dönthetnénk, nyilván arra voksolnánk, hogy egymást szerető anya-apa harmóniában, életünk végéig támogató szeretetben érkezzünk álmainkat megvalósító lehetőségek közé. Még akkor is, ha két ember közt valami megborul, és másképp döntenek, a szüleink maradjanak. Hiszen belőlük, tőlük kaptuk genetikánk, sejtjeink, emberré válásunk, a lélek mindenségét.

Gehér Zoltánné Anikó elmondása szerint másfél éve egyedül neveli hét gyermekét, alig valamiből. A legnagyobb 18, a legkisebb másfél éves. Négy fiú, három lány. Az első két hosszú ideig tartó kapcsolatából a két nagyobb, míg a férjétől öt gyermeke született. Jelenleg albérletben élnek, ingerszegény körülmények között, hónapról hónapra csúsztatva a rezsit, hogy jusson cipőre, élelemre. A kicsik jó ideje amortizálják a falatnyi életteret, többen egy ágyban nyomorognak éjszakánként.

Fotó: Inhof András

Dávid 18, Cinti 13 éves, ő nem szeretett volna a fotókon lenni, Barbi 9 éves, Barnabás 8, Bence 6, Nóra 4, a pici másfél Fotó: Inhof András

– Anikó, miért vállaltál ennyi gyermeket, ha érezted, az élethelyzeted nem éppen stabil?

– Zoli, a férjem szeretett volna nagy családot, illetve anyósom, aki népes családból született. Nyilván nem mentem volna férjhez az előző két csalódás után, ha nem hittem volna benne, hogy most sikerül. Így alakult, de minden megváltozott. A férjem más lett, a gyerekekkel is, velem is. Tavaly nyáron szülésre készültem, takarítottam a fürdőt egy beszélgetés után, bejött, a kis széken ültem, kábellel rám támadt, a nyakamra hurkolta, az arcán kéjes vigyort láttam, olyan volt, mintha nem is ő lett volna. Utólag nem is emlékezett rá. Bevallom, nagyon nehezen tudtam kiszabadulni, olyan erős volt a szorítása, de sikerült, azután jól el is vertem, majd kidobtam az életünkből. Később megkérdeztem: meg akartál ölni? Hát, tulajdonképpen lehet, válaszolta. Kértem, hogy kezeltesse magát, főleg azok után, hogy a kicsikkel is agresszíven bánt és motyogott magában.

A kilencéves lányunkat azzal fenyegette, hogy ne idegesítsél, azt akarod, hogy virágot vigyek a sírodra? Főleg szavakkal bántotta őket, néha pofonnal. Ha a nagyfiam, Dávid akkor itthon lett volna, nyilván nem hagyja, hogy bántson. Volt, hogy arra ébredtünk, fogkrémmel jelölt meg bennünket, reggel fogkrém volt mindenkin, a fürdő is telenyomva, kivéve Dávidon, aki szintén gépfüggő, mint Zoli, mert rávezette erre, ezért őt szolidaritásból kihagyta. A rendőrségen döntenem kellett. Inkább egyedül maradtam a gyerekekkel. Féltünk. Volt bírósági tárgyalás is, megígérte, kezelteti magát.

Alig 200 ezer forintból él jelenleg a család. Nyolcan, alig hatvan négyzetméteren. A gyerekek álmodnak. Kitörnének, jól tanulnak, talán sikerül nekik. Nem hisznek a Mikulásban, abban sem, hogy teljesíti az álmaikat. Külön szoba, külön ágy, erre vágynak. Szép ruhákra, játékokra. Jobb életre. Szükség lenne emeletes ágyra, kihúzható kanapéra, ruhákra, játékokra, karácsonyi ajándékra. Segítő emberségre.

Kapcsolódó Cikkek