EUR: 311,18 Ft
CHF: 271,92 Ft
2017. szeptember 26., kedd
Jusztina

Egyéb Hódmezővásárhely

János vitéz leszármazottja kaftánban gyógyít

Dr. Kovács Endre urológus-főorvos a fehér köpenyt olykor-olykor ősmagyar viseletre, a diagnosztikai tűt pedig szablyára cseréli – szigorúan a rendelőn kívül. Vagy mégsem? Kovács Endre mesélt a hagyományőrzés iránti szerelméről, hogy mi köze a családnak Kukorica Jancsihoz, illetve arról is, hogyan rémítette halálra kollégáit öltözködésével…

Dr. Kovács Endre lóháton tud igazán kiteljesedni. A vágtázás, a nyíl felajzása, a végtelen mezők látványa egyszerre jelenti számára a magyarságot és a szabadságvágy boldog megélését.

HO_urológus kovács endre ősmagyar főorvos jános vitéz

„Mindez a magyarságot jelenti számomra. Nagyon jó érzés ellőni egy vesszőt, felülni egy szép lóra és csapatban vágtázni a mezőn, felölteni egy gyönyörű süveget vagy csizmát” – mesélte csillogó szemmel Kovács Endre.

A család történetében mindig is fontos helyet foglaltak el a lovak, illetve minden, ami hozzájuk köthető. Az eredet szálai egészen Mikófalváig visznek el minket. A Bél nemzetséghez tartozó nemesektől kapta az ős, Kovács Péter a jobbágyi felszabadító levelet 1665-ben, majd egy évre rá I. Lipóttól a nemesi adománylevelet. A család egyik jeles múltbeli képviselője volt Kovács Mihály huszárezredes (aki a keresztségben a Mihály János nevet kapta). Ő volt az egyik alapítója az amerikai könnyűlovasságnak, és egyes feltételezések szerint róla mintázta Petőfi Kukorica Jancsit, vagyis János vitézt.

HO_urológus kovács endre ősmagyar főorvos jános vitéz

A kirgiz hölgy azonnal egy közös fotót követelt az ősmagyar viseletben pompázó urológus-főorvostól

A kis Endre minden nyarat Mikófalván töltött. Ezekből az évekből rengeteg élménye van, ami a lovakhoz köthető, de a „megvilágosodásig” még sokat kellett várni. Ötvenöt évesen és nyolcnaposan ült ismét lóra az urológus-főorvos, és bő három éve rabja a lovaglásnak. A múltban való vájkálást ugyanolyan elhivatottsággal, szakértelemmel űzi, mint az emberek gyógyítását: családfakutatással is foglalkozik, illetve a hagyományőrzés is színesíti a napjait.

Nagyon sok barátság köttetik egy-egy ilyen találkozó során, hiszen már eleve adott a közös szenvedély. Legutóbb például egy kirgiz nővel ismerkedett meg, aki rögtön szeretett volna vele egy közös fotót. Egy nagy találkozás azonban még hiányzik az életéből: „addig nem halhatok meg, amíg nem találkozom Kassai Lajos íjkészítővel, a magyar lovasíjászat megteremtőjével”. Majd hozzátette, hogy a lóról való nyilazás még nem megy, a lovaglásban is van még tanulnivaló, de így is igazi élményt ad.

Hogy mit szóltak a környezetében élők, amikor először látták meg ősmagyar díszben, arra egy történetet ad választ: „Egy alkalommal behívós voltam, egy íjászversenyről mentem be a kórházba. Egy-két kollégám halálra rémült, amikor meglátott. Nem tudták, ki ez az őrült, aki süvegben, nagy rókafarokkal, kaftánban jön be. De aztán nagyon tetszett nekik.”

A családban egyelőre csak a főorvost ejtette szerelembe a hagyományőrzés, néha azért elkísérik egy-egy rendezvényre a családtagok is. Kovács Endre elárulta, a legnagyobb öröm akkor érné, ha a neje is lóra pattanna, hiszen akkor mindkét szerelme (a neje és a lovaglás) egy helyen lenne.

Kapcsolódó Cikkek