EUR: 320,10 Ft
CHF: 279,94 Ft
2019. április 22., hétfő
Csilla, Noémi

Extra

Klapka György özvegye: Életem társát vesztettem el

Fájó szívvel mesélt a Lokálnak Klapka György özvegye, Mária. Az asszony egyetlen igaz társát vesztette el, aki nélkül most mindent üresnek érez. Hihetetlen számára, hogy az Aranyember már nem öleli magához, így nem csoda, hogy amikor rátalált a férjére, a sokktól összecsuklott.

– Olyan sok minden van, amit tőle tanultam, és ő is tőlem. Annak ellenére, hogy 88 éves volt, váratlanul ért, hogy elment. Nem lehet szavakba önteni, mennyire fáj – kezdte a Lokálnak Mária, aki 25 év együttélés után 2014-ben házasodott össze Klapkával. Mint ismert, az Aranyember múlt héten vesztette életét, úgy, ahogy mindig akarta: egyszerűen elaludt.


Klapka György (Fotó: Máté Krisztián)

Klapka György (Fotó: Máté Krisztián)

– Aznap nem is nagyon beszélgettünk, le akart menni Osliba (ott található a 41 hektáros dióültetvény – a szerk.), de végül nem szeretett volna elindulni a hóesésben, a sofőrt is elküldte. Megitta a teáját a fotelben, majd elszunyókált. Megkérdeztem tőle, hogy nem kellene-e inkább lefeküdnie. Igazat adott nekem, és a kutyussal együtt elment pihenni. Később én találtam rá. Amikor megérkezett a mentő, hirtelen rosszul lettem, a barátnőm csak azt hallotta, hogy a mentősök azt kiabálják: „Ültessétek fel!”, ugyanis összecsuklottam. Óriási fájdalom volt bennem… – mondta Mária, akinek azóta többször eszébe jutott, hogy Gyuri bácsin az utolsó napokban valami végtelen nyugalom lett úrrá.

Kalpka György üzletember egy napja - részlet a sorozatból

Az utolsó pillanatig szerették egymást fotó: DFP

– Annyira nyugodt volt! Sokszor beszélgettünk arról, hogy miben hisz. Ő mindig azt mondta, hogy csak a tudásban. És amikor szóba került, hogy vajon van-e túlvilág, azt válaszolta: „Te, ha egyszer visszajövök hozzád, akkor majd megtudom.” Mindent meg tudunk beszélni, és annyira jó ember volt, mindig őszinte volt mindenkivel. Sokszor megviccelt, rengeteget lehetett vele nevetni. Próbálok nem is gondolni arra, hogy egyedül maradtam, amikor hazamegyek, belépek az ajtón, akkor olyan, mintha otthon lenne. A napok persze telnek, intézem a dolgokat, de valahogy mindig rosszul vagyok utána. Nagyon mély volt a kapcsolatunk, ha elmentem valahová, alig várta, hogy hazaérjek. Máskor én szóltam neki, hogy jöjjön már haza az üzletből. Nagyon egymásra voltunk hangolódva – sóhajtotta az asszony. Lapzártánkkor még nem lehetett tudni pontosan a temetés időpontját, de az özvegy azt szeretné, ha a Farkasréti temető Makovecz termében tudnának elbúcsúzni azok, akik igazán szerették a férjét.


Klapkának igazán regényes élete volt, tanulmányait a Színművészeti Főiskolán kezdte, majd balettozni tanult, elismert táncos volt. A kereskedelem mindig is érdekelte, de a rendszerváltás után lett igazán ismert, a Vámház körúti zálogházáról szinte mindenki hallott. Mária előtt négy felesége volt, a legismertebb közülük Mary Zsuzsi, akivel 24 évig éltek együtt, és négy gyermekük született. Klapka önéletrajzi könyvet is írt, abban így összegezte az életét:

klapka

“Sokan meglepődnek azon, hogy én táncos és koreográfus voltam fiatalabb koromban. Még kevesebben tudják, hogy nem is táncosnak készültem, hanem színésznek. Végül egész jól sikerült a tánc..” – nosztalgiázott korábban a Facebookon Klapka.

„Leperegnek előttem az emlékek: az első seftelésem nyolcévesen, a porta előtti porban; a háború, a mellettem lelőtt fiú, akinek agyveleje arcomba fröccsent; vagy az elkábított kislány, aki kiabálni kezdett kocsim csomagtartójában, miközben éppen a határon csempésztem Nyugatra. Amikor üzérkedésért börtönbe csuktak; amikor gyönyörű táncosnőkkel Európa legnagyobb revüszínházában léptem föl. A kín, amikor csecsemő fiamat fogtam halott feleségem kihűlő teste mellett a szülőágyon; amikor kétezer autót vettem magamnak; vagy amikor a válság legnagyobb aranyrúdszállítmányát szereztem meg.

A tavasz illatát is érzem, lehunyt szemem előtt látom az első ásónyomot kifordulni a földből, pedig már tizenöt éve, hogy elültettem az első száz diófacsemetét. (…) Nem tartok a haláltól, mert megéltem jót, rosszat, élveztem a gazdagságot, a gyönyört, de láttam a sötétet, és részem volt a nyomorban is. Mindent megtapasztaltam, amit érdemes, és elrendeztem a dolgaimat, ahogy lehet.

Nem várom a halált, de nem is félek tőle – ha bekopogtat hozzám, elbeszélgetek vele, és egymás markába csapunk, üzletember módjára. Úgy van, ahogy megegyezünk: ha mennem kell, hát megyek!”

Címkék

Kapcsolódó Cikkek