2018. október 16., kedd
Gál

Extra Veszprém

Mindnyájan Isten képére lettünk teremtve

1944 márciusától kezdve pár hónap leforgása alatt mintegy 600 ezer magyar zsidót öltek meg, az antiszemitizmus azonban már jóval korábban éket vert a társadalomba. Erkölcsi felelősségünk, hogy ilyen szörnyűség soha ne történjen meg újra. A holokauszt veszprémi áldozataira emlékeztek vasárnap.

73. éve emlékezünk a katasztrófára, amely a magyar zsidóság történetében bekövetkezett: 1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot, és megkezdődött a nyilasok uralma, több százezer zsidó deportálása. Veszprém és környéke sem úszhatta meg a tragédiát – rájuk emlékeztek június 25-én, az önkormányzat és a Veszprémi Zsidó Hitközség szervezésében.


Josef Amrani izraeli nagykövet emlékezett az áldozatokra (fotó: Domján Attila)

– A brutális kivégzések mindössze pár hónap alatt lezajlottak, ám nagy hiba lenne félrevezetni magunkat, és csak néhány embert okolni. Mert a gyűlölet már a 30-as években, sőt a numerus clausus törvény elfogadásával 1920-ban elkezdődött, holott a rasszista törvényeket sosem szabad igazságként kezelni – fogalmazott az eseményen tiszteletét tevő Josef Amrani izraeli nagykövet. –
Emlékeznünk kell erre, hogy a tanulságokat levonva a jövő generációi elé tárhassuk az igazságot. Miközben tiszteljük az áldozatokat, gondoljunk azokra is, akik hátat fordítottak a szenvedőknek, úgy vélekedve, hogy mindez csupán gazdasági bojkott. Nem az volt.

– Erkölcsi felelősségünk azonban nem csak a zsidóságra terjed ki, észre kell vennünk mások szenvedését is. Mert mindnyájan Isten képére lettünk teremtve, függetlenül attól, hogy zsidók, keresztények vagy muszlimok vagyunk – figyelmeztetett a nagykövet.


Porga Gyula polgármester is fejet hajtott az áldozatok emléke előtt (fotó: Domján Attila)

A vallási megkülönböztetés veszélyeire tért ki beszédében Porga Gyula polgármester is. – A zsidóság tragédiája egész Magyarország tragédiája volt, hiszen egy olyan társadalom, amely önmaga legjobbjaira, gyerekekre támad, maga a földi pokol. Sokan mégis reménykedtek, hogy nem történik meg a legrosszabb – akkor is, amikor a halálvonatok felé meneteltek. Mégis megtörtént – mondta.

– Égbekiáltó bűn volt ez, ezért kötelességünk meghallani az áldozatok néma sikolyát, és kegyelettel megőrizni emléküket. Nekünk, élőknek megadatott, hogy a közös főhajtás után az égre tekintsünk, és az eszünkbe véssük, hogy az előítéletek olyan tragédiákhoz vezetnek, amelyek képesek megroppantani a nemzetet, és ezt nem engedhetjük – zárta gondolatait a polgármester, majd a jelenlévők a Holokauszt-kapunál elhelyezték az emlékezés köveit és koszorúját.

Kapcsolódó Cikkek