1944 márciusától kezdve pár hónap leforgása alatt mintegy 600 ezer magyar zsidót öltek meg, az antiszemitizmus azonban már jóval korábban éket vert a társadalomba. Erkölcsi felelősségünk, hogy ilyen szörnyűség soha ne történjen meg újra. A holokauszt veszprémi áldozataira emlékeztek vasárnap.
73. éve emlékezünk a katasztrófára, amely a magyar zsidóság történetében bekövetkezett: 1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot, és megkezdődött a nyilasok uralma, több százezer zsidó deportálása. Veszprém és környéke sem úszhatta meg a tragédiát – rájuk emlékeztek június 25-én, az önkormányzat és a Veszprémi Zsidó Hitközség szervezésében.
Josef Amrani izraeli nagykövet emlékezett az áldozatokra (fotó: Domján Attila)
– A brutális kivégzések mindössze pár hónap alatt lezajlottak, ám nagy hiba lenne félrevezetni magunkat, és csak néhány embert okolni. Mert a gyűlölet már a 30-as években, sőt a numerus clausus törvény elfogadásával 1920-ban elkezdődött, holott a rasszista törvényeket sosem szabad igazságként kezelni – fogalmazott az eseményen tiszteletét tevő Josef Amrani izraeli nagykövet. –
Emlékeznünk kell erre, hogy a tanulságokat levonva a jövő generációi elé tárhassuk az igazságot. Miközben tiszteljük az áldozatokat, gondoljunk azokra is, akik hátat fordítottak a szenvedőknek, úgy vélekedve, hogy mindez csupán gazdasági bojkott. Nem az volt.
– Erkölcsi felelősségünk azonban nem csak a zsidóságra terjed ki, észre kell vennünk mások szenvedését is. Mert mindnyájan Isten képére lettünk teremtve, függetlenül attól, hogy zsidók, keresztények vagy muszlimok vagyunk – figyelmeztetett a nagykövet.
Porga Gyula polgármester is fejet hajtott az áldozatok emléke előtt (fotó: Domján Attila)
A vallási megkülönböztetés veszélyeire tért ki beszédében Porga Gyula polgármester is. – A zsidóság tragédiája egész Magyarország tragédiája volt, hiszen egy olyan társadalom, amely önmaga legjobbjaira, gyerekekre támad, maga a földi pokol. Sokan mégis reménykedtek, hogy nem történik meg a legrosszabb – akkor is, amikor a halálvonatok felé meneteltek. Mégis megtörtént – mondta.
– Égbekiáltó bűn volt ez, ezért kötelességünk meghallani az áldozatok néma sikolyát, és kegyelettel megőrizni emléküket. Nekünk, élőknek megadatott, hogy a közös főhajtás után az égre tekintsünk, és az eszünkbe véssük, hogy az előítéletek olyan tragédiákhoz vezetnek, amelyek képesek megroppantani a nemzetet, és ezt nem engedhetjük – zárta gondolatait a polgármester, majd a jelenlévők a Holokauszt-kapunál elhelyezték az emlékezés köveit és koszorúját.
